még egy hét

és még HÉT nap van, ha a mait nem számolom bele. komolyan, mint egy kisgyerek, úgy várom huszonharmadikát. csak az a furcsa az egészben, hogy tavaly egyáltalán nem izgultam ennyire. kicsit nevetséges, hogy most, egyetemistaként jobban és többet idegeskedek a ponthatárok miatt, mint érettségi után közvetlenül.
őszintén szólva nem értem önmagamat.

valahogy elmaradt

észre sem vettem, hogy több mint egy hete írtam utoljára. valahogy elmaradt, most meg már fogalmam sincs, miket is akartam. sebaj.
majd jelentkezem, ha teljesen elkészültem azzal, amivel mostanában sokat foglalkoztam.
hm, milyen titokzatos vagyok.
(és mostantól fogva minden bejegyzésem végén le fogom írni, hogy hány nap van még hátra:) KILENC.

lányos

végre, csütörtökön reggel megyek fodrászhoz és szőkébb leszek. sajnos egyre jobban barnul a hajam, most körülbelül középszőke (ostoba elnevezések ugyebár), és ez nekem már túl sötét. amilyen frizurát egyébként szeretnék - színben és fazonban egyaránt -, az pontosan így néz ki, de ehhez a hosszhoz sajnos még várnom kell néhány hónapot (sokáig frufrum volt, ezért hátul jóval hosszabb a hajam). a szín meg remélhetőleg valami hasonló lesz.
az élet apró örömei.

fogmosósblog röviden

hosszú nap volt a tegnapi, megjártuk esztergomot, szlovákiát, szóval eléggé elfáradtam. egész héten mentem valahová, állandóan hajnalban kellett kelni, úgyhogy most jó egy kicsit csak ülni itthon.
még pénteken vettem egy cipellőt (June kedvéért: ehhez nagyon hasonló, de fekete) és már megint szoknyákat (már rengeteg van, de mindig találok szépeket, amiket nem lehet otthagyni).
most nem tudok hosszan írni, a rövidek meg úgyis twitterre mennek.

vége van

ha nem lett volna ez az uv így a vizsgaidőszak utolsó napján, már két hete végeztem volna az egyetemmel, így viszont tolódott a dolog, de ma végre VÉGE. és nagyon remélem, hogy nem csupán a félévnek...