nocsak

Kicsit késve, de még éppen időben vettem észre, hogy június 18-án lett 5 éves a blogom. Boldog blogszülinapot, így utólag is.
Tegnap - szerdán - az utolsó vizsgámat is letettem a TT-n. Ez azt jelenti, hogy a hétfői védés az utolsó lépés ahhoz, hogy július közepén a kezemben tarthassam a diplomámat. Furcsa, de nem is igazán tudom felfogni. Annak idején az érettségi sokkal kézzelfoghatóbb volt, míg most csak kimondom (leírom), de nem tudom felfogni. Még. Pedig túl vagyok a felvételin is, és nagyon úgy tűnik, hogy a továbbtanulás garantált: maradok az ELTÉ-n szociológiát tanulni.
Tegnap délután - az index végleges leadása - óta ünnepélyes és felszabadult hangulatban vagyok. Ez a három esztendő hihetetlenül gyorsan elrepült. Félévekben számoltam az időt és mindig csodálkoztam, hogy miért is kell nekem már megint jelentkeznem a vizsgákra, mikor most tettem le az utolsót.
Érdekes volt, tanulságos. Három év alatt talán többet változtam - és nem csak én, hanem a helyzetem is - mint előtte tizenkettő alatt.
Már csak arra is furcsa visszagondolni, hogy majdnem másfél évig bármit megtettem volna azért, hogy szabadulhassak. Naiv álmokra hivatkoztam és borzasztó nagy tévedésben éltem. Sosem voltam az az önbizalom-túltengéses egoista alak, de azt hiszem, abban az időben túl sokat képzeltem magamról. Milyen érdekes, hogy az ezt következő körülbelül másfél-két évben lettem igazán több. Olyan dolgok történtek, amelyekre nem számítottam, de amelyekért örökre hálás lehetek.
Nem én voltam a legjobb tanuló, sok szempontból átlagos voltam, de amit szerettem, ami érdekelt, amivel (majd) foglalkozni akarok, az mindig ment. Lehetőségeket kaptam a számomra fontos területeken, és jó érzés, hogy élni is tudtam velük.
Hálás vagyok azért, hogy bekerültem ide. Sajnálom, hogy az első néhány kudarc - gondolok itt a magyar szakkal kapcsolatos történésekre - nem döbbentett rá arra, hogy ezen a területen nincsenek véletlenek az életemben. Tudom, hogy természetfeletti kéz vezetett el idáig, és ha ez nem így lett volna, akkor most nem lennék ennyire elégedett és reményekkel teli. Leírhatatlanul jó dolog ennyire biztos lenni valamiben.