i wanna breathe

nocsak

2011-06-23T21:27:00.003+02:00

Kicsit késve, de még éppen időben vettem észre, hogy június 18-án lett 5 éves a blogom. Boldog blogszülinapot, így utólag is.
Tegnap - szerdán - az utolsó vizsgámat is letettem a TT-n. Ez azt jelenti, hogy a hétfői védés az utolsó lépés ahhoz, hogy július közepén a kezemben tarthassam a diplomámat. Furcsa, de nem is igazán tudom felfogni. Annak idején az érettségi sokkal kézzelfoghatóbb volt, míg most csak kimondom (leírom), de nem tudom felfogni. Még. Pedig túl vagyok a felvételin is, és nagyon úgy tűnik, hogy a továbbtanulás garantált: maradok az ELTÉ-n szociológiát tanulni.
Tegnap délután - az index végleges leadása - óta ünnepélyes és felszabadult hangulatban vagyok. Ez a három esztendő hihetetlenül gyorsan elrepült. Félévekben számoltam az időt és mindig csodálkoztam, hogy miért is kell nekem már megint jelentkeznem a vizsgákra, mikor most tettem le az utolsót.
Érdekes volt, tanulságos. Három év alatt talán többet változtam - és nem csak én, hanem a helyzetem is - mint előtte tizenkettő alatt.
Már csak arra is furcsa visszagondolni, hogy majdnem másfél évig bármit megtettem volna azért, hogy szabadulhassak. Naiv álmokra hivatkoztam és borzasztó nagy tévedésben éltem. Sosem voltam az az önbizalom-túltengéses egoista alak, de azt hiszem, abban az időben túl sokat képzeltem magamról. Milyen érdekes, hogy az ezt következő körülbelül másfél-két évben lettem igazán több. Olyan dolgok történtek, amelyekre nem számítottam, de amelyekért örökre hálás lehetek.
Nem én voltam a legjobb tanuló, sok szempontból átlagos voltam, de amit szerettem, ami érdekelt, amivel (majd) foglalkozni akarok, az mindig ment. Lehetőségeket kaptam a számomra fontos területeken, és jó érzés, hogy élni is tudtam velük.
Hálás vagyok azért, hogy bekerültem ide. Sajnálom, hogy az első néhány kudarc - gondolok itt a magyar szakkal kapcsolatos történésekre - nem döbbentett rá arra, hogy ezen a területen nincsenek véletlenek az életemben. Tudom, hogy természetfeletti kéz vezetett el idáig, és ha ez nem így lett volna, akkor most nem lennék ennyire elégedett és reményekkel teli. Leírhatatlanul jó dolog ennyire biztos lenni valamiben.

weber

2011-05-19T18:40:00.005+02:00

„Az ihletnek a tudományban - hiába képzelik ezt önhittségükben a tudósok - szemernyivel sincs nagyobb szerepe, mint a modern vállalkozó munkájában, akinek a gyakorlati élet problémáival kell megbirkóznia. Ugyanakkor - ezt is sokszor félreismerik - nem kisebb a szerepe, mint a művészet területén. Gyerekes elképzelés, hogy a matematikus az íróasztalánál vonalzóval s más mechanikus eszközökkel, vagy számológéppel bármilyen tudományos szempontból értékes eredményekre juthat: értelmét és eredményét tekintve egy Weierstrass matematikai fantáziája természetesen egészen másra irányul, mint a művészi fantázia, s attól alapvetően különbözik minőségében is. De nem pszichológiai folyamatában. Mindkettő: mámor (a platóni »manía« értelmében) és »ihlet«.”

A fentebb idézet részlet Max Weber egyik tanulmányából származik, amelynek címe A tudomány mint hivatás. Annyira megtetszett és olyan sok gondolatot ébresztett bennem az eddig elolvasott körülbelül tíz oldal, hogy pillanatnyilag úgy érzem, könyvet tudnék róla írni, de persze nem teszem; helyette leszűkítem a dolgokat egy idézetre és egy blogbejegyzésre.

május

2011-05-04T17:55:00.003+02:00

Mindig lelkesen elhatározom, hogy írok, aztán valamiért sosem alakul úgy. Nem tudom, mit kellene ahhoz tennem, hogy sikerüljön legalább olyan sűrűn blogolni, mint pár évvel ezelőtt...

Nagyon kemény hetek és hónapok előtt állok most. Nem is nagyon merek belegondolni abba, hogyan lesz erőm megfelelően teljesíteni. Nincsen sok vizsgám, viszont a két szigorlat és a védés épp eléggé idegesít, nem is beszélve a felvételiről. Tegnap tudtam meg, hogy a szóbeli felvételi - a szociológia mesterre - május 31-én lesz, vagyis a vizsgáim kellős közepén, a szigorlatok előtt nem sokkal. A záróvizsga időpontja június 27., előtte viszont három nappal le kell adnunk az indexet, vagyis 24-ig mindenből le kell vizsgáznom, méghozzá sikeresen. Izgalmas.

Hogy ne beszéljek állandóan a tanulmányaimról: sok-sok álmodozás után áprilisban végre megvásárolhattam első tükörreflexes fényképezőgépemet, egy Canon EOS 30D-t. Használtan vettem, mert nem láttam értelmét új gépre költeni. Szuper „kis” masina (azért idézőjelben, mert mondjuk háromszor olyan nehéz és kétszer olyan nagy, mint a Fujim), gyönyörű felvételeket készít az alapobjektívvel is (ami nem kitobi, hanem egy Sigma 18-50mm f/3.5-5.6 DC), ráadásul az évekkel ezelőtt vásárolt makró előtétlencsével még szebb képeket is készít, mint a Fuji. Régi tervem volt, hogy ha lesz egy Canon gépem, akkor megveszem mellé az annyira népszerű Canon EF 50mm f/1.8 II objektívet, azonban ebből most valószínűleg egy Canon EF 50mm f/2.5 Compact Macro lesz. Íme a Sigmával készült képek közül kettő, Flickr-en a többi is megtekinthető:

Nem tervezem fotóbloggá alakítani az oldalt, de elképzelhető, hogy a jobban sikerült képeimet be fogom ide is illeszteni - legalább nem lesz olyan üres itt minden.

talán

2011-02-16T23:45:00.000+01:00

Azon gondolkodtam, hogy talán így az alapképzés utolsó félévében érdemes lenne folytatnom a blogolást. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy mozgalmas időszak elé nézek, szóval biztosan lenne miről írnom, meg egyébként is hiányzik egy kicsit ez az egész...

Ami a felvételit illeti, ma hitelesítették a jelentkezésemet a mesterképzésre. Két szakot jelöltem meg (ELTE TÁTK Szociológia MA és ELTE ÁJK Politikatudomány MA), nem igazán tudom, milyen esélyeim vannak vagy lesznek, de azért jó reménységgel vagyok a felvételik felől. Ami viszont kicsit aggaszt, az maga az utolsó félév. Sajnos érvénytelen lett a gyakorlati szigorlatom, mivel megbuktam statisztika kettőből (ami előfeltétel), így most újra fel kell vennem ezeket a tárgyakat. Ez sajnos azt jelenti, hogy két szigorlatot kell megcsinálnom a félévben (a másik - és jóval nehezebb - az elméleti), április közepéig le kell adni a szakdolgozatot, júniusban záróvizsga, júliusban pedig felvételiznem kell a(z egyik) mesterképzésre, szóval bármennyire is csodálatos, hogy mindössze két gyakorlatom és egy előadásom van, mégis nagyon sűrű lesz a félév.

Az óráimon kívül kaptam egy gyakorlatot is, számítógépes alapismereteket fogok tartani, holnap lesz az első órám. Nagyon számítottam az SPSS-re, de annyira kevesen vették fel, hogy csak két kurzus indult, amit értelemszerűen a „legidősebbek” tartanak.

Hihetetlen, hogy mennyire unalmas dolgokról tudok írni, de szeretném megőrizni a magam számára a történéseket - olyan furcsa, különleges érzés, amikor régi bejegyzéseket olvasok vissza. Apró múlt-darabok maradnak meg, válnak „kézzelfoghatóvá”, és ez jó. Nem akarom, hogy a 2011-es évből semmi ne legyen itt, ezért is döntöttem az újrakezdés mellett. Még akkor is, ha csak magamnak írom.

talán megint

2010-11-14T17:30:00.001+01:00

Fogalmam sincs, hogyan kezdjem ezt a bejegyzést ilyen nagy szünet után, de talán az lesz a legjobb, ha egyszerűen csak belevágok a közepébe.
Nagyon jó Pesten lakni, annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben lassan az idegeimre ment a zaj. Érdekes, hogy nem is éjszaka zavaró, hiszen elég hamar kiürülnek az utcák, hanem inkább hajnalban: a munkások ordítoznak, az autók dudálnak és fékeznek úgy, hogy mindig azt hiszem, a következő hang egy hatalmas csattanás lesz, és így tovább. Persze előnye és hátránya egyaránt van annak, ha forgalmas helyen lakik az ember. Nagyon hálás vagyok például azért, hogy mindössze két percet kell sétálnom a metróig és hogy minden van a közelben. A legrosszabb esetben is csupán 35 perc, hogy odaérjek az egyetemre, ami azért nem semmi ahhoz képest, hogy évekig két órát kellett utaznom ehhez.
Ami az egyetemet illeti, azt hiszem, elég rendesen beleszerettem. Mondjuk ez sajnos nem jelenti azt, hogy éjjel-nappal tanulok és egyebek, de tényleg rendkívüli módon érdekelnek bizonyos tárgyak. Most már biztos vagyok abban, hogy nem véletlenül kerültem erre a szakra. A demonstrátorság is egy váratlan és érthetetlen dolog volt először, most viszont nagyon örülök annak, hogy első meglepetésemben igent mondtam. Igaz, hogy páratlan félévben kevesebb kurzus indul és ezért most osztoznunk kell a gyakorlatokon, de következő félévben ígéretet kaptunk arra, hogy lesz saját kurzusunk. Nagyon izgalmas és tényleg sokat lehet tanulni belőle.
Ez a 10. hét, szóval egyre közelebb vannak a vizsgák és a szigorlatok. Úgy döntöttem, hogy az elméleti szigorlatokat a következő félévre hagyom, most csak a statisztikát és az spss-t csinálom meg, mert nagyon sok vizsgám lesz. A szakdolgozati témaválasztást is letudtam (saját témát választottam), a konzulensem pedig az egyik legjobb és legszimpatikusabb tanár a karon.
Arról sem írtam még itt, hogy szeptember óta van munkám az ELTE Karrierirodájának jóvoltából. Jó érzés végre rendszeresen dolgozni, bár az éjszakai műszak elég fárasztó tud lenni, de legalább dolgozhatok otthonról.
Annyi mindenről lehetne még mesélni, de a regényírás helyett azt hiszem, okosabb lenne sűrűbben jelentkezni rövidebb bejegyzésekkel, úgyhogy legyen ez a végszó mára.

nocsak

2010-09-11T13:38:00.003+02:00

Július óta elég sok minden történt, például van albérletem, így szerda óta végre Pesten lakom. Már komolyan fontolgattam, hogy passzívra megyek, ha még egy évet buszoznom kell, de szerencsére nem így alakult.
A szorgalmi időszak az ELTÉ-n csak hétfőn kezdődik, így az órarendemen kívül még nem sok dolgot tudok, pedig elég húzós két félév áll előttem. Ebben a félévben a vizsgák (12) mellett szigorlataim is lesznek, gyakorlati (statisztika, módszertan) és elméleti tárgyakból, tavasszal pedig a szakdolgozatot kell majd megírni és leadni.
Az órarendem egész jó lett, mondjuk még mindig van olyan tárgy, amit nem tudtam felvenni (csak ne csússzak miatta), és ami a legbosszantóbb, hogy eddig nem néztem szabadon választható tárgyakat, pedig a Szociálpszichológia Tanszék által meghirdetettek annyira érdekesnek tűnnek... talán most már nem ártana összeszámolnom, hogy hány kreditem van, nehogy későn derüljön ki, hogy túllépem a keretet.
Majd hétfőn jelentkezek valami érdekesebb bejegyzéssel is, most csak jelezni akartam, hogy élek, virulok és rendszeresen szeretnék megint blogolni. :)

day eleven

2010-07-04T18:31:00.006+02:00

Nincs kedvem írni, mert fáradt vagyok, és ezt a harmincnapos akármit sincs kedvem bepótolni, szóval két nap most kimarad. Úgysem érdekes annyira, mondjuk senki nem olvas, szóval most már tényleg arról írok, amiről akarok. :)

day 11 - a song from your favorite band
anberlin - true faith

Igazság szerint ez egy cover szám, az eredeti előadó egy 80-as években alakult angol együttes, a New Order, de szerintem a feldolgozás is van olyan jó - ha nem jobb -, mint az eredeti.

day eight

2010-07-01T09:40:00.004+02:00

Éppen az egyetem Gömbaulájában ülök és nem igazán tudom, hogy mit csináljak. Ma 4.45-kor keltem, az 5.40-es busszal jöttem fel Budapestre, mert a következővel már késtem volna a 8.00-kor kezdődő vizsgámról, így viszont egy órával hamarabb ideértem. Nagyon fáradt vagyok, de nem mehetek haza addig, amíg be nem lesz írva az a bizonyos három jegy, ami még hiányzik (ráadásul egy jegy - a mai vizsga jegye - még így is hétfőre marad). Sajnos a rémesen korszerűtlen indexes gyakorlat él az ELTÉ-n, ami egyébként is csak addig volt praktikus, amíg a nem túl magas hallgatói létszám miatt csupa szóbeli vizsgák voltak, és azonnal be lehetett írni a jegyeket. Így viszont, hogy 90%-ban írásban kérnek számon minket, a lehető legnagyobb butaság ez az egész. A tanárok nem tudnak (és szerintem eszükbe sem jutna) egyeztetni, így mindig máskor kell bejönni a suliba, ami abban az esetben nem is lenne baj, ha mondjuk legfeljebb 30 percnyire laknék az egyetemtől. De ugye nem... és az évfolyamban a legtöbben ugyanígy vannak vele. Nem elég, hogy hajnalban feljövök vizsgázni, utána várjak még órákat, és örüljek, ha nem kell várnom egy csomót a tanárra, aki valószínűleg úgysem lesz a megadott időpontban a szobájában. Elnézést, hogy panaszkodok, de egyszerűen nem értem, kinek jó ez a rendszer. A BME-n már mióta jól működik az elektronikus index, rengeteg időt és energiát megspóroltak vele és mindenki örülhet (a tanulmányi osztály is, nem csak a hallgatók). Na de ennyit erről.
Ha nem lennék ennyire éhes, azt hiszem, még oldalakat tudnék írni a SEMMIRŐL, de most már muszáj lesz felállnom és megreggeliznem, utána meg elballagok a Statisztika Tanszékre, hogy beírassam a gyönyörű hármasomat és négyesemet (még mindig alig tudom elhinni).

day 08 - a song that you know all the words to
Falling Up - Hotel Aquarium

Sok más számot is fel tudnék sorolni, de valamiért most ez jutott eszembe. Mondjuk a Falling Up legtöbb számát már tudom fejből, de én egyébként is elég gyorsan megjegyzem a dalszövegeket, szóval ez nem is olyan érdekes.

day seven

2010-06-30T16:31:00.003+02:00

day 07 - a song that reminds you of a certain event
cary brothers - blue eyes

A Garden State című filmben csendül fel ez a lassú, szép szám. Érdemes meghallgatni, bár azt hiszem, szükségeltetik hozzá egyfajta lelkiállapot vagy hangulat. Azt hiszem, ehhez most nem fogok semmi mást hozzáfűzni. Egyébként is tanulnom kellene az utolsó vizsgámra. (De természetesen nem felejtettem el, hogy hétfő óta tartozom egy hosszabb bejegyzéssel.)

day six

2010-06-29T20:54:00.004+02:00

day 06 - a song that reminds of you of somewhere
nickelback - far away

Ehhez a számhoz sok emlék kötődik, ezek közül az egyik legjelentősebb a görögországi út (tizenkettedikben szalagavató helyett utaztunk oda). Abban az időben egyébként is elég sokat hallgattam az egész albumot. A dalt a szöveg (és a videoklip) miatt szeretem nagyon.

day five

2010-06-28T23:41:00.004+02:00

day 05 - a song that reminds you of someone
anberlin - naive orleans

Egy számomra nagyon fontos személyre emlékeztet ez a szám, akit sajnos csak egyetlen egy évig ismertem - amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Ehhez képest elég mély nyomot hagyott az életemben (és nem, nem egy fiúról van szó). A dalszöveg volt, ami évekkel később nagyon megütött: „And I finally found that life goes on without you / And my world still turns when you're not around”.

day four

2010-06-27T22:55:00.005+02:00

Most csak ennyi, holnap este viszont nagyon sokat fogok írni (valamiért biztos vagyok benne), mert holnap lesz A NAP. Annyira jó, annyira várom.

day 04 - a song that makes you sad
regina spektor - genius next door

day three

2010-06-26T11:06:00.004+02:00

Ha minden jól alakul, már csak egy (utó)vizsga van hátra és véget ér a félév. Hihetetlen, mennyire gyorsan megy az idő, amióta egyetemre járok. Szeptembertől végzős leszek, igaz, csak az alapképzésben, de akkor is. Szigorlatok, szakdolgozat - és az utóbbit őszintén szólva nagyon várom, mert van egy fantasztikus ötletem (ehh, egészséges egoizmus), és az elmúlt hetekben állandóan e körül forognak a gondolataim. Mondjuk én mindig találok valamit, amiért lelkesedhetek, és most legalább párosíthatom a kellemest a hasznossal.
Ami a nyárt illeti, szeretnék dolgozni és már rajta is vagyok az ügyön. Emellett még egy csomó tervem van és mindegyik alakulgat is már, szóval majd írok, ahogy biztossá válnak.
Tudom, hogy nem valami izgalmas ilyesmiről olvasni, főleg, hogy alig írok konkrétumokat, de olyan jó érzés most ezekről írni. Végre nem csak homályosan látom a rövid- és hosszútávú céljaimat.

day 03 - a song that makes you happy
glee cast - jump
regina spektor - us
tobymac - love is in the house

Már megint nem tudok választani, de csak hármat írok le a sokból.

day two

2010-06-25T20:25:00.004+02:00

day 02 - your least favorite song
glee cast [lea michele] - don't rain on my parade

Valamiért nem szeretem ezt a számot, pedig amúgy semmi bajom nincs Lea hangjával.

day one

2010-06-24T23:12:00.009+02:00

Ezt most csak úgy (bár jobb lett volna elsején kezdeni). Holnap vizsga, utána majd írok rendesen.

day 01 - your favorite song
anberlin - retrace

(Egyébként ez nehéz kérdés, még fel tudnék sorolni legalább tíz másik számot is, például Chris Colfertől a Defying Gravity-t...)

nem is értem, miért írok erről itt

2010-06-18T16:02:00.005+02:00

Azért furcsa, hogy február óta havonta csak egy-egy bejegyzést sikerült kipréselnem magamból. Régen abszolút más volt ez az egész blogolás. Egyébként nem felejtettem el, állandóan bennem van, hogy írni kellene, mert mindig lenne miről, csak éppen sosem jutok el odáig, hogy meg is tegyem. Talán ha lenne nálam laptop a buszon, akkor rendszeresen írnék, mert általában olyankor jut eszembe.
Amióta egyetemre járok, egyébként is egyhangú és semmilyen az egész blog. Persze én magamnak írok, pontosabban azért, mert évekkel később biztos nagyon érdekes lesz visszaolvasni, de a továbbtanulással kapcsolatban tényleg túlzásokba estem. Állandóan lelkesedtem, hogy majd így meg úgy lesz, közben meg sokszor nem is voltam (vagyok) elég szorgalmas. Visszanézve az indexemet, furcsa, hogy pont a gyakorlatokból teljesítettem mindig egyformán szépen. Az elméleti tárgyakhoz kicsit több odaszántság kell (és legyünk őszinték, azért korrekt tanárok is). Valahol vicces, hogy erről beszélek, miközben a megvalósítással gondjaim akadnak, de fogalmam sincs, mit kellene csinálnom.
Ami a szünetet illeti, várom már a júliust. Nem is tudom, mikor vártam a nyarat ennyire, mint most. Minden szépen alakul, alig tudom elhinni. És a legfurcsább, hogy az egész nagyon hirtelen, nagyon rövid idő alatt történt. Talán 21 éves koromra majd elmondhatom, hogy - nem is tudom, talán öt év után - megint van barátnőm. Ez nekem nagyon fontos dolog, csak nem szoktam róla beszélni, főleg itt nem. Mindig olyan egyedül éreztem magam, és szerintem ez többnyire az én hibám volt. Nem vagyok egy társasági típus (de érdekes módon többen is mondták már, hogy annak gondoltak), ha szimpatizáltam is valakivel, nem mentem oda hozzá, nem mondtam neki. Nem akartam senkit sem zavarni. Nem akartam, hogy esetleg kiderüljön, hogy ez nem kölcsönös. De akármilyen nagy klisé is ez, mindenkinek szüksége van legalább egy barátra, még akkor is, ha olyan típus, mint én. Annyi mindenről tudnék még írni ezzel kapcsolatban, de tényleg nem akarom elkiabálni, és egyébként is túl személyes.
Vicces belegondolni, hogy milyen lehet ezt most egy kívülállónak olvasni. Kicsit furcsának tűnhetek, azt hiszem, de ám legyen, senkinek a kedvéért nem fogom megjátszani magam. Most ez a legfontosabb dolgok egyike.
Tudom, hogy szinte senki nem olvas már, de most komolyan örülnék, ha kapnék valami visszajelzést ezzel az egésszel kapcsolatban - már amennyiben érthető voltam. Sokat jelentene.

szeretnék

2010-05-20T23:39:00.000+02:00

Majd szeretnék foglalkozni ezzel is, csak e téren mostanában kicsit más a helyzet, mint régen. Pedig egy-két dolgot igazán jó lenne kiírni magamból.

közeleg

2010-04-15T22:05:00.008+02:00

31. Még harmincegy nap van a vizsgaidőszakig. Kerek egy hónap. Eddig is kevésnek tűnt, de most, hogy az ETR-re már öt vizsgaidőpont is felkerült, még kevesebbnek tűnik. Tizenhárom tárgyam van, de ebből három gyakorlat, vagyis ezek még a vizsgaidőszak előtt le lesznek tudva (plusz remélhetőleg az a bizonyos dolog is, amit bevállaltam - majd utólag megírom). Ami a „maradék” tíz kollokviumot illeti, a vizsgaidőszak 7 hétből áll, vagyis hetente kb. egy-két vizsgát kell majd felvennem. Ez nem hangzik olyan rosszul, de pillanatnyilag mégis olyannak érzem, főleg a rengeteg olvasnivaló miatt, amit talán nem ártana már most elkezdeni. De holnap véget ér a tanfolyam, a péntekeim szabadok lesznek, úgyhogy szeretnék majd beülni az itteni könyvtár olvasótermébe, ahol csend és nyugalom van, tehát semmi nem vonhatja el a figyelmemet a lényegről.
Sajnos nincsen minden vizsgáról információm (ez azért elég vicces), de őszintén remélem, hogy nem lesz több esszés vizsgám, mert még mindig nem tudok rizsázni (ha csak a lényeget írom le, azt a tanárok általában nem értékelik eléggé).

hosszú szünet után

2010-03-23T20:27:00.005+01:00

Észre sem vettem, hogy milyen régen is írtam az előző bejegyzést. Ma valahogy megjött a kedvem a blogoláshoz, és ilyenkor ki kell használni az alkalmat, különben megint eltelik egy hónap és nem történik semmi.
Az elmúlt másfél(?) hónapban elég sok dolog történt, úgyhogy bőven van miről írnom. Az más kérdés, hogy lesz-e olyan, akit érdekel is, de ez most - a blog szempontjából - mellékszál, úgyhogy inkább belevágok.
Most pénteken lesz három hete, hogy elkezdtem egy InDesign tanfolyamot. Persze a Photoshophoz hasonlóan ennek a programnak a kezelését is meg lehet tanulni internetről és önszorgalomból, de én szerettem volna, hogy olyan személyek oktassanak, akik benne vannak a szakmában (kiadványszerkesztés, stb), és át tudják adni a saját tapasztalataikat is. Ez számomra rendkívül fontos, hiszen felettébb érdekel a DTP mint olyan, és az egyetem mellett szeretnék komolyan elmélyedni benne. Lényeg a lényeg: az eddigiek alapján azt tudom mondani, hogy abszolút bejött a dolog, sok gyakorlatias információ hangzik el az órákon, szóval nagyon élvezem. Egyébként az sem hátrány, ha az embernek van valami papírja arról, amit tud (persze tudom, hogy a munkaadóknak a kézzelfogható tudás a legfontosabb, de mégis számít). A tanfolyam plusz haszna, hogy mivel a Váci utcában van, végre a Belvárosban is sétálgathatok meg egyebek, eddig ugyanis nem nagyon jártam arra, mindig csak az egyetem és a Népliget...
És ha már egyetem: egyre jobban sajnálom, hogy elsőben félvállról vettem az egészet, hiszen abba akartam hagyni a szakot. Nagyon sok olyan dolog van, ami érdekel, persze ehhez biztosan el kellett telnie egy kis időnek, de akkor is sajnálom, hogy eltékozoltam az első két félévet. Arról nem is beszélve, hogy az elméleti szigorlatok egy jelentősebb része pont első és második féléves tárgy...
Az órarendem jóvoltából amúgy elég későn érek haza, legalábbis az előző évekhez képest. Sok idő elmegy az utazással, és ezeket kellene alaposan kihasználni. Tényleg rá kell vennem magam arra, hogy mindig nálam legyen valamelyik ötkilós tankönyv, mert nem ártana készülődni már most a vizsgaidőszakra. Nagyon húzós lesz. Még az sem javít a helyzeten, hogy több tárgyat - főleg gyakorlatokat - még a szorgalmi időszak alatt „letudunk”. És akkor ugye még vannak a plusz dolgok, amiket felvállaltam (és amikről majd a megfelelő időben mesélek itt is).
Más. Csütörtökön E.-vel a POLI2010 néhány előadására tervezünk beülni, nagyon remélem, hogy összejön. Amúgy én már letettem „világmegváltó” politikai ambícióimról (ez kb úgy hangzott, mintha minimum miniszterelnöknek készültem volna, pedig nagyon nem), ugyanis közben sikerült megtalálni azt a területet, ami tényleg testhezálló, nekem való, és nem csak úgy érdekel.
Azt hiszem, mára ennyi, nem akarom továbbhúzni, bár lenne még miről írnom (persze hasonlóan unalmas témákban). Majd, hamarosan.

az első hét után

2010-02-11T19:51:00.006+01:00

A mai nappal számomra véget ért az első hét. Többnyire csupa pozitív benyomásom van mindenről. Az előadásaim egy kivétellel nagyon érdekesek és abszolút megéri beülni rájuk, ami pedig a gyakorlatokat illeti, ebben a félévben három is van, ami az előzőekhez képest szinte soknak számít.
Statisztikából egy előadásom és egy gyakorlatom van. Három féléves tárgy, jelen félévben csak a kombinatorika, a valószínűségszámítás és hasonló témák kerülnek sorra, jobbára szociológiai körítéssel. Annyira mérges vagyok magamra, hogy nem figyeltem jobban a gimnáziumi matematika órákon. Konkrétan nincs problémám egyik témakörrel sem, csak nem mindig tudom őket a gyakorlatban alkalmazni, pedig az elméleti háttér megvan, még emlékeztem régi képletekre meg egyebekre, szóval tényleg nem itt van a gond. Sürgősen bepótolom a lemaradásomat, nem fogok megelégedni egy kettessel vagy hármassal, ha anno logikából sikerült, akkor ebből is fog. Egyébként - bármilyen félelmetes is ez számomra - abszolút nem taszít a dolog. Sőt. Érdekel. Tudok figyelni rendesen az órán és akarom érteni. Ez jó, hiszen eddig ez nem volt jellemző - a matematika és a számok mélységes ellenszenvet váltottak ki belőlem, de a helyzet az, hogy ezen a szakon ez megkerülhetetlen. És az elmúlt három félévben bőven előkerültek már ilyen dolgok, szóval nincs is ezzel semmi probléma. (Amúgy ha már alkalmazott matematika: a káoszelmélet nagyon érdekel, szóval ha valaki ért hozzá és tud konyhanyelven mesélni róla, akkor jelezze. :D)
Ki gondolta volna, hogy egyszer idáig fajulnak a dolgok? Régebben számomra csak az irodalom létezett, más semmi. Azért ez vicces. Na és persze az egyetem hibája (bár idén is van kultúrtörténet, amelynek keretében Balzacot, Stendhalt és Dosztojevszkijt kell olvasnunk).
Még van sok minden, amiről mesélhetnék, de egyelőre nem lehet. Előbb vagy utóbb úgyis leírom, addig viszont az a 20-50 napi látogató, aki egyébként soha nem ad magáról jelet, kénytelen ennyivel is beérni. :)

órarend

2010-02-05T15:28:00.002+01:00

Tegnap lezárult a rangsorolásos kurzusfelvétel, úgyhogy most már elvileg végleges az órarendem. Nem teljesen alakult úgy, ahogyan terveztem (utolsó pillanatban valaki miatt kiestem az egyik gyakorlatról), de a szabad péntek azért ellensúlyozza a szépséghibákat.

a vizsgaidőszak után

2010-02-03T17:46:00.004+01:00

Így kerek egy hónappal az utolsó bejegyzésem után ideje lenne már írni valamit. Nem mintha nem akartam volna, de eddig ez volt a legrémesebb vizsgaidőszakom, szóval január közepén úgy döntöttem, hogy megvárom február másodikát - az index leadásának napját -, és majd akkor.
Az egyetem és a vizsgaidőszak miatt már alaposan kipanaszkodtam magam itthon is és a barátaimnak is, úgyhogy nem igazán van értelme a blogomban bosszankodnom. Egyrészt a bürokrácia, másrészt az oktatás jellege az, ami nálam újra és újra kiveri a biztosítékot, és ezekhez hozzászokni képtelenség.
Eddig ebben a félévben sikerültek legjobban a vizsgáim, aminek természetesen nagyon örülök; a négyféle átlag szükségességét viszont továbbra sem értem, de ez legyen a legnagyobb problémám.
A rangsorolásos kurzusfelvételt holnap délután zárják le, úgyhogy este majd feltöltöm ide is az órarendemet, hátha érdekel valakit. A péntekem valószínűleg szabad lesz, aminek felettébb örülök.
És egy kis öncélú reklám: még tavaly decemberben készítettem egy rajongói oldalt a kedvenc sorozatomnak - hátha másnak is megtetszik.

kétezertíz

2010-01-03T22:40:00.001+01:00

Van egy olyan érzésem, hogy túl sokat várok el a 2010-es évtől, ráadásul nem is egy területen. De olyan jó dolog álmodni.

pótlás

2010-01-02T23:30:00.001+01:00

Még szerdán - december 30-án - szerettem volna írni erről, de kicsit elcsúszott a dolog, úgyhogy most.
Azt hiszem, már említettem, hogy nyolc darab kérdőívet kell(ett) lekérdeznem az egyik gyakorlatom keretében, úgyhogy az ünnepek előtt, alatt és után is emailekben zargattam Budapesten tanuló egyetemista ismerőseimet, azonban ők igen kevesen vannak (és ezt most inkább ne boncolgassuk, sajnos nem élek aktív szociális életet). Lényeg a lényeg: az előzőekből kifolyólag most először találkoztam személyesen Juccal. Igaz, hogy nem volt sok időm, mert kettőkor vizsgám volt, de azért a kérdőív lekérdezése közben sikerült kicsit beszélgetni. Vicces és ugyanakkor ijesztő a huszonegyedik század, az információs társadalom; azt hisszük, nagyjából megismertük a másik embert interneten - blogon, twitteren, fórumon, egyebeken - keresztül, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Rendkívül sajnálom, hogy csak másfél órám volt, szívesen beszélgettem volna még, miután a(z általam egyébként mélységesen gyűlölt) kérdőívet befejeztük. Szeretek pozitívan „csalódni” az emberekben és ez most nem feltételezi azt, hogy korábban hűdenegatív képem lett volna róluk.
Az meg hab a tortán, hogy időnként átélem azt, amiről az egyetemen tanulok.

boldog új évet

2010-01-01T22:32:00.007+01:00

Kicsit késve, de sikerekben gazdag, boldog új évet szeretnék kívánni mindenkinek. Köszönöm, hogy a tavalyi évben is sokan olvastatok (legalábbis a Google Analyics szerint), annak ellenére, hogy a bejegyzések kilencven százaléka abszolút érdektelen és rémesen unalmas volt. Ami a jövőt és a blogot illeti, két dolgot szeretnék nagyon: rendszeresen írni és hanyagolni a továbbtanulással / pályaválasztással kapcsolatos szenvedéseket.
Reméljük, hogy sikerülni fog.

cím nélkül megint

2009-12-23T11:20:00.005+01:00

Még engem is meglepett, hogy december elsején írtam utoljára. Egyébként többször is nekiültem, de valahogy nem sikerült. Mindegy.
Túl vagyok három vizsgán, amiből kettő jól sikerült, a legutóbbiról pedig sajnos még semmilyen információm nincsen. Legközelebb december 30-án megyek vizsgázni.
Már az előző bejegyzésben is utaltam rá, hogy találtam egy (újonnan induló) főiskolai(!) BA-képzést, ami rendkívül közel áll hozzám és éppen ezért mindenképpen meg fogom próbálni a felvételit. Saját alkotásokat kérnek, illetve gyakorlati és alkalmassági vizsgák is lesznek, de ez még nem is probléma. Hanem. Az államilag támogatott félévek száma alapképzésen 8 félév (4 év), DE ha az ember lánya nem kezdi el a második szakot a 3. félévben, akkor minden egyes félév kettőnek számít, tehát HA felvennének ÉS párhuzamosan csinálnám a két szakot, a második szak 3 évéből csak egyetlen egy lenne támogatott. Ha viszont abbahagyom a tt-t (vagy legalábbis passzívra megyek), akkor 2 évet finanszírozna az állam a másik szakon. Elvileg. HA felvesznek és nem esek ki mindjárt az első körben.
Amúgy rájöttem, hogy rettentő szánalmas lehetek egy kívülálló szemében. Minden bejegyzésem az egyetemről és a felvételiről szól, ráadásul az érettségi óta gyakorlatilag minden évben leadtam a jelentkezési lapot... vicces. De legalább az Educatio jól jár velem.
Jut eszembe, még öt kérdőívet le kell kérdeznem, szóval kedves Budapesten tanuló egyetemisták és főiskolások, ha ráértek még január 5. előtt összefutni velem kb. 45 percre, mindenképpen jelezzétek.

cím nélkül

2009-12-01T21:21:00.005+01:00

A helyzet az, hogy nincs semmi különös, de szeretnék írni. (...)
Amikor még gimnazista voltam, titokban mindig figyeltem a buszon ülő egyetemistákat, akik a jegyzeteiket böngészték vagy elmélyedtek valami nagyon vastag és meglehetősen félelmetes című könyvbe. A közelgő vizsgaidőszakra (és a rémes vizsgaidőpontjaimra) való tekintettel az elmúlt napokban (talán hétben) én is egyre többet tanultam és tanulok, de még mindig nem érzem azt, hogy meg tudom csinálni. Legalábbis a decembert. Túl sok minden van. De annak azért örülök, hogy nem vettem fel a minort illetve nem követtem el egyéb badarságokat.
Ma kivételesen beültem a művtöri előadásra - szerettem volna bejárni, csak annyira rossz időpontban van, hogy sose tudtam magam rászánni - és megkaptam a beadandó témáját. Gyakorlatilag egy történelmi-irodalmi jellegű elemzést kell írnom A rózsa nevéből, szóval jobb nem is lehetne.
Egyébként még midig keresgélek okj-s képzéseket, sőt újabban főiskolákon és egyetemeken is nézelődök, de nem tudom, mennyi esélyem van. A design/grafikai jellegű szakokon vagy magas (nekem) a ponthatár, vagy portfóliót kérnek - és én nem tanultam rajzolni SAJNOS. Annyira bánom. Még ha nem is vagyok egy őstehetség, rajzolni azért tudok... azaz tudtam volna. És akkor arról nem is beszélek, hogy talán egy informatika érettségi se jönne most rosszul. Ehh.
Nos, ennyi elég is. Megyek vissza tanulni.

nincs cím

2009-11-18T22:20:00.004+01:00

Tipikusan olyan korszakon megyek keresztül, amit nem lehet és felesleges is egy blogba sűríteni. Valamilyen szempontból sajnálom, ugyanakkor nem is érdekel annyira. Élek, megvagyok, jó ez így.
Amiről viszont biztosan fogok majd írni, az a vizsgaidőszak. A hétfői születésnapom miatt elfelejtettem, hogy délután négytől lehet jelentkezni, úgyhogy éjfél és fél egy között próbáltam összekínlódni valamit, persze kevés sikerrel. Ami a legszomorúbb: négy vizsgám (+ egy kérdőív lekérdezése) lesz decemberben (többnyire nem szabad akaratomból, hanem a létszámkorlát miatt), és ennek ellenére még január 22-én IS vizsgázni fogok. Fantasztikus, ugye.

20

2009-11-16T20:58:00.002+01:00

Kosztolányi Dezső:
Szonett azokhoz, akik még húsz évesek

Ó ifjúság, ha hozzátok megyek,
Sötét könnyekbe takarom a gőgöm
És egy sarokba mélyen eltünődöm,
Hogy vannak völgyek és vannak hegyek.

Az arcotok oly biztosan ragyog.
A hajatok nő burjánozva, sűrűn.
Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,
Hogy ne lássátok, mily szegény vagyok.

Mert gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem,
A nagyvilágon más számomra nincsen,
A gazdag föld bőséges útjain.

Hadd üljek itt, én, koldús és tapasztalt
Öreg apa, nem zavarom az asztalt.
Erős öcséim, szent-szent fiaim.

most valahogy

2009-11-08T14:31:00.005+01:00

Arra lenne a legnagyobb szükségem, hogy valaki megtanítson tanulni. Régen olyan egyszerű volt, de az egyetemen már nem tudom eljátszani azt, amit a középiskolában - igen, a régi szép idők, amikor bőven elég volt figyelni az órán az ötöshöz. Elméletben minden olyan egyszerű. Hogy mi hiányzik? Kitartás és szorgalom. Jó lenne valahogy elszánni magam... valami hatásos módszerre van szükségem. Lustának lenni szégyen, meghátrálni szintén, ez így nem működik. És ez már a harmadik félévem... Teljesen kétségbeesek, ha arra gondolok, hogy öt hét múlva vizsgaidőszak. Rengeteg elméletet meg kellene tanulnom, sokezer oldalakat tantárgyanként, ami azért is bosszantó, mert egyébként érdekesek és izgalmasak, de megtanulni... az más kérdés. Nem szeretnék kínos helyzetbe kerülni.
Bárcsak valóban egyszerű elhatározás kérdése lenne ez az egész...
(Így visszaolvasva olyan, mintha én lennék a világ legrosszabb tanulója, pedig egyáltalán nem. Vicces.)

november

2009-11-02T20:56:00.003+01:00

Két hete nem írtam semmit, de szerencsére nem is hiányzott senkinek. Valami, ami régebben még megvolt, most rettenetesen hiányzik ebből az egészből. Az elején - három éve - még volt mozgatórugó, habár akkor sem maga a dokumentálás, hanem valami egészen más. Ez már nem szimpla hullámvölgy, ahhoz túl sok idő telt el.
Szeretném, ha minden szép lenne tizenhatodikán. Nem gondolok semmi konkrétra, nem várok semmi különöset. Nem is lehet ezt megmagyarázni. Csak legyen minden szép.

so yes, i do

2009-10-18T16:23:00.002+02:00

Nem szoktam blogban ilyesmiről írni, de ezt most egyszerűen muszáj. A Monk 8x09 (Happy Birthday, Mr Monk) messze az egyik legjobb rész a sorozat történetében.

- Do you honestly think that she would do it here?
- No, I don't. And that is precisely why I do. And because I do, I don't. So yes, I do.

- We found eight CC's of sodium fluoroacetate in his blood stream.
- Sodium...
- Fluoroacetate.
- F L O...
- Fluoroacetate.
- I'm gonna write up the notes later.

- The dumpster.
- I can't.
- The port-a-john.
- Have we met?
- Mr. Monk, you have to choose.
- I choose death.

érdektelen

2009-10-09T21:56:00.000+02:00

Kétszer is elfelejtettem a things i love thursday-t, pontosabban mindig utólag jutott eszembe. Mindegy, visszamenőleg nem írok, majd jövő héten (remélem).
Ezt a számot mindenképpen hallgassátok meg:

(Itt lett volna egy hosszabb áradozás a Jane Austen regényekről és filmekről, de azt hiszem, inkább hanyagolom a dolgot.)

semmi különös

2009-10-07T21:22:00.003+02:00

Valójában nincs is nagyon miről írnom, csak zavarnak az előző bejegyzések és szeretném, ha minél hamarabb eltűnnének.
Igaz, hogy már szerda van, de muszáj dokumentálnom, hogy a vasárnap milyen fantasztikus volt. Rengeteget beszélgettem ismerősökkel és újból észre kellett vennem, hogy csupa kedves és aranyos ember van a környezetemben. Nagyon jól éreztem magam.
Hétfő óta elég viccesen járok be a suliba. Akár mondhatnám azt is, hogy több előadáson nem voltam benn, mint amennyin igen. Persze ez nem lesz rendszer, meg eddig sem volt így, de néha kell egy kis lógás - egyszer vagyunk fiatalok.:)
Ha már egyetem: a héten lejárt az SPSS licensze és még nem küldték ki az új kódot, szóval a házi feladatot rendesen bebuktam. Mondjuk nincs belőle baj, csak rosszul esik, mert nem így terveztem.
Ha minden igaz, egy hét múlva félévközi zh lesz az egyik kedvenc órám anyagából, úgyhogy nem ártana átnézegetni az eddigieket. Pénteken szeretnék könyvtárba is menni, egyrészt a Dosztojevszkij-könyv második kötetéért (már mióta befejeztem az elsőt, eh) másrészt pedig azért, mert már ideje lenne beszerezni azokat a tankönyveket, amik még nincsenek meg.
Jó lenne ugrani néhány évet az időben.

megint majdnem

2009-10-06T19:37:00.001+02:00

Az olyan bejegyzések után, mint az előző is, valahogy mindig az oldalsáv tetején lévő idézetre vetődik a tekintetem és ilyenkor elszégyellem magam és nem tudom, mit csináljak.

majdnem

2009-10-05T20:14:00.001+02:00

Azt hiszem, teljesen felesleges ez az egész, de jelen pillanatban nincs kedvem törölni. Még megnyitni is utálom. Majd.

meglepő módon ismét hosszú és unalmas

2009-09-30T21:54:00.006+02:00

Vasárnap írtam utoljára, hű. Azóta nagyon sok minden történt, de az nem ide tartozik. Az egyetem viszont igen... mert muszáj áradozni és rajongani, és mivel itthon már mindenkit idegesít (amúgy nem), ezért kénytelen vagyok az interneten folytatni. Annyira jó. Komolyan megszerettem ezt a szakot. Persze semmi sem tökéletes: megesik, hogy majdnem elalszok az előadásokon vagy fennakadok némelyik tanár furcsa világnézetén (most akkor leszögezném, hogy kiráz a hideg Freud nevének még az említésétől is), de ez most mellékszál. A lényeg az, hogy szerintem abszolút jó helyen vagyok. A legjobb helyen.
Még szeptember elején elhatároztam, hogy megpróbálok szocializálódni, többet beszélgetni az évfolyamtársaimmal, ismerkedni. Végtére is kapcsolatokra szükség van (erről a szociometria jut eszembe - „szakmai” ártalom?). És lőn: a mai napon dupla sikerrel jártam. Tudom, alapvetően apró lépések ezek, de én ebben a tekintetben olyan vagyok, mint a 4-5 éves kisgyerekek, akik ha valakivel játszanak egy kicsit, az máris legjobb baráttá avanzsálta magát a szemükben. Persze én most nem beszélek barátokról meg barátnőkről, de kellemes beszélgetésekről, összenevetésekről és egyebekről annál inkább. Ha már ismerősök: hazafelé a buszon összefutottam N.-nel, aki jogot tanul és - az én példámon felbátorodva - szintén ingázik BP és Kecskemét között. Jó volt, örültem, hogy észrevett és megszólított (én mindig körülnézek a buszon, hátha látok ismerőst, de most már másodjára fordul elő, hogy nem vettem észre valakit). Konklúzió: a mai nap csupa-csupa csoda, már ami az én kapcsolatteremtő képességeimet illeti.
Jó a kedvem, akármilyen nehéz is volt az elmúlt néhány nap bizonyos szempontból. Szeretném, ha továbbra is legalább ilyen szépen alakulnának a dolgok.
Mindenkitől elnézést kérek a tömérdek egyetemmel kapcsolatos bejegyzés miatt, de jelenleg szinte csak ekörül (így kell ezt a szót írni?) forog az agyam. De egyszer csak megunom majd az áradozást...

a félreértésről

2009-09-27T20:01:00.002+02:00

„A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. Ez a nagyszerű és félelmetes az emberi életben, ez a végzetes minden emberi megnyilatkozásban és vállalkozásban. Azt mondod: »fehér« vagy »fekete«. De a világon fehérek és feketék is élnek, igaz? S egy fehér szemében más a fekete, mint egy fekete szemében. S végtelenül másként tükröződik minden emberi lélekben a világ. Minden kiejtett, leírt szónak más és más a zengése kétmilliárd és néhányszáz millió ember lelkében. Ezt is tudnod kell, s nem szabad soha meglepődnöd a visszhang felett, mellyel az ember a másik ember szavára felel.”
&ndash Márai Sándor

things i love thursday #1

2009-09-24T19:12:00.006+02:00

Már nagyon régóta szeretnék írni egy „things i love thursday” bejegyzést, csak eddig mindig elfelejtődött. Remélhetőleg ezentúl rendszeresen eszembe fog jutni, hiszen olyan jó dolog összegyűjteni és leírni a pozitív dolgokat. Tehát szeretem...
♥ ha hazafelé a buszon kedves ismeretlenekkel beszélgetek;
♥ a vénasszonyok nyarát;
♥ a délutáni napsütést;
♥ ha valaki mosolyog a metrón;
♥ ha a várakozás nem felesleges;
♥ ha valakinek segíthetek;
♥ ha szavak nélkül is megértek valakit;
♥ ha udvariasan előreengednek az ajtóban;
♥ a hangulatos utcazenét;
♥ a színvonalas külföldi divatblogokat.
Egyébként ez a lista csupa olyan dolgot tartalmaz, amik valamilyen módon kapcsolódnak a mai naphoz. Legalábbis a nagyobbik része.
Örülök és nagyon jó a kedvem, de fogalmam sincs, miért. Az egyetemet pedig felettébb szeretem és nem csupán pillanatnyilag.

nincs

2009-09-23T23:17:00.003+02:00

Igazából nem tudok mit írni, csak rengeteg dolog kavarog bennem. Eddig házi feladatot csináltam adatfeldolgozásra (gyakorisági táblázatok és centrális tendencia-mutatók, yay). Megvettem a programot, amivel dolgozunk és az utolsó pillanatban (ma este) jutott eszembe, hogy fel is kellene rakni a gépre. Még soha nem okozott gondot a telepítés, de ez a vacak tizenöt percig nem reagált semmire, úgyhogy kellőképp ideges voltam, nem akartam bebukni mindjárt a második házit. De minden jó, ha a vége jó. Most már csak azért idegeskedek, hogy vajon jól csináltam-e. Az előző amúgy hibátlan lett; nem mintha olyan nehéz lett volna, csak mégis. Az élet apró örömei, ugyebár.
Ha már iskola: a mai utolsó előadás ismét fantasztikus volt, most már írom a tanár aranyköpéseit. Az első kettő is érdekes egyébként, bár mindig kiakaszt, ha valaki keveri a bibliai eseményeket (pontosabban az akaszt ki, ha beszél róla ÉS nem tudja, mert ha már beszél róla, akkor könyörgöm... és alaptörténetről van szó).
Újabb izgalmas bejegyzés - sajnálom, nem vagyok formában.

nincs

2009-09-21T22:01:00.007+02:00

Nem szeretem a hétfőt. Igyekszem mindig pozitívan hozzáállni, de ez nem könnyű feladat. Alig aludtam, hajnalban keltem és a buszon állnom kellett (a lehető legrosszabb dolgok egyike, ha fél héttől nyolcig állnod kell egy buszon, miközben körülötted mindenki ÜLHET és pihenhet). Valamilyen csoda folytán még nem kezdődött el az előadás, mire késve beestem a konferenciaterembe, úgyhogy azzal nem volt gond, befejeztük Platónt és elkezdtük Arisztotelészt. Rettentő izgalmas a gimnáziumi anyagot újrahallgatni, de ez most mellékszál.
Ugyebár 12 és 14 óra között van egy üres órám, amikor általában nem tudok mit kezdeni magammal (bár ez a probléma eddig még mindig megoldódott valahogy). Vicces, amikor az online és az offline élet találkozik: az ide feltöltött órarendem miatt sikerült találkoznom T.-vel (és szinte véletlenül L.-lel is), úgyhogy körülbelül 13.30-tól 15.30-ig a BME-n és környékén tartózkodtam. Összefutottam egy régi ismerősömmel (barátnőmmel?) is, általánosban és kilencedikben voltunk osztálytársak, sokat mesélt és ez nagyon jó volt.
A délutáni program a 10. arc kiállítás volt B.-vel és gimnáziumi nyelvtantanárommal - csak mert ugye évről évre gyengül a felhozatal és kritizálni jó. De most már tényleg nevezni kellene, úgyhogy jövőre meg fogom próbálni. És hogy valami pozitívat is mondjak, azért a „Magyar vagyok, nem gárdista” üt.
Izgalmas bejegyzés, ugye.

szerda

2009-09-16T22:28:00.005+02:00

Annyira fantasztikus volt a mai utolsó előadás (órarendre kattintva meg lehet nézni, hogy melyik, nem akarom leírni túl sokszor a kurzuscímeket a google miatt), az első felét kollektívan végignevettük. Szeretem, amikor életképekkel és rövid történetekkel illusztrálják az anyagot, úgyhogy ezt az órát abszolút nekem találták ki. A tanár úgy beszél, hogy az ember még késő délután is képes másfél órán keresztül figyelni. Egyébként Görögországban született, szóval van némi összehasonlítási alapja - eléggé lelombozó, hogy a magyarok mennyire depressziósak, önzőek, távolságtartóak, magukba fordulóak és elégedetlenek mondjuk egy mediterrán néphez képest (tudom, ez most egy hatalmas általánosítás volt, leendő társadalomtudósként szégyellem is magam érte). Nem tudom, lehet-e ezen változtatni... Valószínűleg a kultúránkban rejlenek a gyökerek, abban, hogy a magyar mindig a múltba néz és nem tudja magát túltenni a sok valóban nagy veszteségen és csapáson (abba most inkább nem mennék bele, hogy azért nem mindig mi voltunk az ártatlanok). Na de szerencsére nem az én feladatom megítélni a nemzeteket. A lényeg az, hogy kifejezetten élvezem az egyetemet és alaposan átértékeltem az előző két félévet is, csak sajnos későn. De még semmi nincs veszve, idén összeszedem magam és igyekezni fogok, jól akarok teljesíteni. Kinéztem magamnak egy ideális mesterképzést is: politikatudomány, azon belül pedig választási tanulmányok. Persze ez még a jövő zenéje, de nem árt időben kitűzni a célokat.
És akkor most megyek és feltöltöm az adatfeldolgozás leckémet, mert holnap gyakorlat és minden jól megoldott házi feladat növeli az év végi ötös esélyeit.

csak úgy

2009-09-13T21:17:00.004+02:00

Feltettem a végleges órarendemet, szóval ha valakit esetleg érdekel, az oldalsávban a kacatok között megtalálja. Meglehetősen üres lett a hét, de nem baj, igyekszem valami programot találni magamnak (például tanulni fogok, mert nem akarom a vizsgaidőszakra hagyni ezt a rengeteg kötelező olvasmányt). A vörös szívecskék logikusan nem azt jelölik, hogy melyik tanárokba vagyok szerelmes, hanem hogy mely tárgyak érdekelnek leginkább. Mondjuk a hétfőről még nincs sok tapasztalatom, mert az első héten csak az utolsó óra volt megtartva, de holnap már többet fogok tudni.
A jövő héten több dolgot is el kellene intéznem, úgyhogy többek között tervbe van véve az IKEA, egy papír-írószer bolt, a kedvenc ruhaüzleteim és a könyvtár. Holnap megint lesz egy lyukasórám déltől kettőig, talán majd akkor elugrok az Árkádba. Plázák szempontjából mondjuk elég rossz helyen van az egyetem.
Eredetileg úgy terveztem, hogy szeptember hónap minden napján írni fogok a blogba, de aztán rájöttem, hogy publikus mondandó nélkül semmi értelme a dolognak.

ez most a végleges

2009-09-10T17:46:00.004+02:00

A következő bejelentés után most már az a néhány ember is elmenekül majd innen, aki eddig olvasott... azt hiszem, rettentően túlbonyolítom néha a dolgokat. Mindegy.
Nagy lélegzetvétel: leadtam a minoros tárgyakat.
Ma nagyon sok dologra rádöbbentem, de ehhez valószínűleg arra is szükség volt, hogy ott legyek néhány BTK-s órán. Például rájöttem arra, hogy szeretem a Társadalomtudományi Kart. Szeretem a szakomat. Nem tudom, mi és mikor történt velem, de egyszerűen rádöbbentem, hogy szeretem. Hogy érdekel. Hogy nagyon is jó helyen vagyok ITT. Hogy nekem semmi szükségem a BTK-ra. Sorolhatnám tovább, mert rengeteg az indok és az érv, de nem hinném, hogy erre szükség lenne.
Ma nagyon sokat szenvedtem lelkileg. Sikerült objektíven megfigyelnem magam, kívülállóként, ami szerintem az egyik legnehezebb dolog. Aminek van értelme, az a nyelvtanulás és az OKJ-tanfolyam (természetesen estin vagy levelezőn). Aminek nincs értelme, az a magyar szak, akár minorban, akár majorban. És nem azért, mert nem tudok belőle profitálni, hanem azért, mert az irodalom engem nem ÍGY érdekel. A tanulással nem a hobbimat akarom megalapozni. Lehet, hogy ha érettségi után mentem volna magyarra, akkor azt érezném helyesnek, de így, egy évvel később nagyon nem.
Nem akarok vívódni. Boldog vagyok, mert rádöbbentem, hogy szeretem a tt-t. Szeretek megfigyelni, érdekel a társadalom és jelen pillanatban az összes szociológust meg tudnám ölelni. Ez van, akármilyen furcsán is hangzik.
Nem akarok olyan embernek tűnni, aki percenként váltogatja a véleményét, mert én nem az vagyok. Egyszerűen csak nem találtam a helyem eddig és megpróbáltam a múltba kapaszkodni, arra hivatkozni. Való igaz, hogy régi álom volt a bölcsészkar, való igaz, hogy rajongok a regényekért és versekért, de az egyetem nem erről szól...
Mivel most elég sok időm felszabadult, megpróbálok valami hasznos tevékenységet találni, például nagyon bölcs dolog lenne újra elővenni a németet vagy megtanulni oroszul, ugyanis nem ártana letenni még egy nyelvvizsgát. De az OKJ-t sem felejtem el, még az is lehet, hogy estin vagy nappalin összejönne a kiadványszerkesztői.
Azt hiszem, ennyi lenne. Muszáj volt kiírnom magamból.

csak a pozitívat

2009-09-09T22:19:00.005+02:00

Eldöntöttem, hogy a mai bejegyzésemben csak a pozitív történéseket fogom megemlíteni. Ennek több oka is van, egyrészt reggel hallottam a rádióban, hogy a szomorkodás, idegesség és társai bizonyítottan rossz hatással vannak az agy vérkeringésére, másrészt pedig nem akarom megtörni a sormintát (majd holnap).
Ma végre meg voltak tartva az óráim (bár nem mindegyik volt 90 perces), és azt kell mondanom, hogy nagyon tetszik minden. A végén még kiderül, hogy csak az első évet kellett túlélnem és most már egészen jól érzem magam a tt-n.
Kultúra- és művelődéstörténet I. Csupa meglepetés volt: a kötelező olvasmány Umberto Ecotól A rózsa neve, az egyik ajánlott olvasmány pedig a gimnáziumi osztályfőnököm (és irodalomtanárom) egyik könyve. Egyébként a középkori Európával fogunk foglalkozni a félévben, ma például a szerzetesrendekről volt szó. Jelen pillanatban ez a tárgy a numero uno nálam.
Társadalomtörténet I. Elég érdekesnek tűnik, bár a mai anyag körülbelül olyan volt, mintha a gimnáziumi anyagot ismételtük volna át. A téma egyébként a polgári Magyarország társadalma a kiegyezéstől a második világháborúig.
Előítélet és tolerancia. Fölöttébb érdekel a téma, úgyhogy ez a tárgy is favorit. Egész órán olyasmiről volt szó, ami engem már régóta foglalkoztat, majd lesz róla egy külön bejegyzés, megérdemli.
Társadalmi kapcsolatok, önszerveződő kapcsolathálók. Bevezetés volt, de a kapcsolati tőke, a gyenge és erős kötések, a barátság és a többi emberi kapcsolat már az első féléves szeminárium és Bourdieu óta érdekel, úgyhogy erre is csak azt tudom mondani, hogy kedvenc.
Csupa izgalmas téma, ma nagyon beleszerettem a szerdába. Kíváncsi vagyok, holnap mi lesz - délelőtt magyar minoros szemináriumok, délután egy előadás és egy gyakorlat a tt-n. Az órarendem változott picit, majd valamikor felrakom az újat.
Kellene valami módszer arra, hogy ne kelljen kiírnom a tárgyak nevét. Valami ötlet esetleg?

nem tudom, erre mit mondjak

2009-09-08T18:14:00.003+02:00

Egy cseppet kikészített ez a mai nap. Két előadásom lett volna a BTK-n, de - meglepő módon - mindkettő elmaradt. A délelőttiről tudtam is, hogy valószínűleg nem lesz megtartva, mert tegnap éjjel véletlenül megnéztem a kurzusfórumot az etr-en, de a másik előadás miatt felmentem Pestre (5 perc séta, 30 perc busz és 30 perc várakozás Kecskeméten, 70-80 perc utazás Pestre, 20 perc utazás Pesten, vagyis összesen két és fél óra utazás csak oda). Körülbelül 13.50-re értem a BTK-ra, 14.15-kor pedig jött egy tanár és bejelentette, hogy a tájékoztatók miatt a termek foglaltak, lehet menni. Persze akárhogy rohantam, a 14.30-as buszt már nem értem el, úgyhogy kicsit vártam még a Népligetben is...
Nagyon jó lenne, ha nem ilyen hullámzóan alakulna a hét a továbbiakban. Kíváncsi vagyok, hány előadás fog még elmaradni a következő három napban a beiratkozások, tájékoztatók és egyéb akármicsodák miatt. Így nagyon nem éri meg vidékről ingázni...

első nap

2009-09-07T21:32:00.004+02:00

Hihetetlenül kusza volt ez a mai nap. Reggel fél 5-kor keltem, a buszom természetesen késett - az autópályán mindig ilyenkor jellemző a káosz. Nem fogadott telefonhívás, sms, reggel fél kilenckor egyetemre beesés. A bejárat előtt összefutottam néhány évfolyamtársammal, akiknek elvileg filozófián kellett volna ülniük, szóval nem kicsit voltam meglepődve, de két perc múlva kiderült, hogy a TTK-s beiratkozás és mindenféle rendezvény miatt elmarad a mai előadás. Igen, ezért keltem hajnalban, ezért idegeskedtem végig Budapestet... de nincs gond. A második órám szintén elmaradt, de erről már korábban tudósítottak, úgyhogy elmentem a BTK-ra felmérni a terepet. A 9-es buszra sokat kellett várni, a Múzeum körutat alaposan feltúrták, a BTK gyönyörű és az a hangulat... nem, nem beképzeltem, TÉNYLEG. A felderítés után kettes metró, irány az Árkád, valahogy csak el kell tölteni azt a három órát, ami még van a következő előadásig... Szerencsére E. (évfolyamtársam) éppen akkor készült ebédelni, így ismételten összefutottunk és vettünk finom mekis kaját. Sokáig ültünk ott, beszélgettünk mindenféléről, aztán váratlanul összefutottunk az öcsémékkel. Kicsi a világ.:)
Ebéd után egy spontán ötlettől vezérelve elmetróztunk a Deákra. Annyira szeretem Budapestet. Sétáltunk, beszélgettünk, de még kettő előtt visszaértünk az egyetemre. Az alagsor le volt zárva, az órát a Gömbaulában tervezték megtartani... aztán valahogy ez is elmaradt. Hazaérve persze kiderült, hogy küldtek kurzusmailt - csak éppen későn. E.-vel kisétáltunk a Kopaszi gátra, annyira szeretem azt a helyet... a Lágymányosi campustól csak tíz perc séta és ott a legszebb a pázsit. Szeretek abban a fűben ülni. És a legjobb az egészben: E.-nek köszönhetően nem vagyok egyedül az egyetemen.
Négytől előadás volt, nagyon érdekes és aktuális a téma, már most kedvelem az órát. Hála Istennek, hogy az értelmiségi réteg még elítéli a gárdát az elborult elveivel együtt és hogy van még olyan egyetemi előadás, amelynek a témája a kisebbség, az „idegenek”, az etnikumok, a tolerancia. Bár az is igaz, hogy egy társadalomtudományi karon ez alapvető dolog.
Azt hiszem, ennyi lenne a mai nap dióhéjban. Nem nagyon szoktam ilyen bejegyzéseket írni, szóval most lehet örülni. :)

nagyon várós

2009-09-06T20:02:00.004+02:00

Olyan szívesen blogolnék most, de egyszerűen semmilyen publikus témám nincs. Nagyon várom a holnapot, szeretném, ha végre elkezdődne az egyetem, akármilyen kemény is lesz. Nem baj az, ha az embernek van rendes programja minden napra.
Holnap korán kelek, de nagy valószínűséggel még így is késni fogok egy picit az első óráról, a menetrendnek köszönhetően. Utána kétszer két óra szünet: első körben elmegyek a BTK-ra, megkeresem a minoros termeket, aztán pedig halovány fogalmam sincs, mit fogok csinálni... talán benézek a TO-ra, beülök a könyvtárba... vagy ha valaki éppen Pesten van 11 óra körül és nagyon nem tud mit kezdeni magával, szóljon. :)
Tényleg nincs miről írnom, úgyhogy ennyi.

új köntös

2009-09-04T23:40:00.002+02:00

Kicsit untam már a színeket, úgyhogy átalakítottam a blogot. Nem mintha ez olyan nagy változás lenne, végül is csak a hátteret és a színeket cseréltem ki, de akkor sem ugyanolyan. Törekedtem az őszies hangulatra, nem tudom, ez mennyire érezhető. Egyébként tervezek egy teljesen más koncepciót is a dizájnt illetően, de ahhoz hangulat kell, illetve azt is nagyon szeretném, ha a blog és a honlap jobban összekapcsolódna, de még nem tudom, hogyan oldhatnám meg ezt a legegyszerűbben. A honlapom egyébként is magára hagyva porosodik az utóbbi hetekben, de ez csak átmeneti időszak. Eredetileg az okj-s dolgokat akartam volna feltöltögetni, de mivel az nem jött össze, így más szerepet fog betölteni.... remélhetőleg minél hamarabb.
Ennyit az online dolgokról.

órarend és egyebek

2009-09-03T12:31:00.005+02:00

Mégis felvettem a magyar minor* (pontosítsunk: magyar diszciplináris és tanári minor) alapozó tárgyait. Elég érdekesen néz ki az órarendem, de nem azért, mert sok órám van, hanem mert erre a félévre van 49! kreditem: 13 előadásom (= 13 vizsga) és 4 gyakorlatom (= a szorgalmi időszakban házi feladatok, zh-k, egyebek).
Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni a dolgokat, elég szomorú lett volna, ha se okj, se minor. Kicsit mérges vagyok, hogy tavaly még nem tudtam semmit a minorokról, megspóroltam volna a felvételis kilencezer forintot és a hatalmas csalódást, hiszen a minor elvégzésével ugyanúgy jogosult vagyok jelentkezni a mesterképzésre, mintha a rendes BA-szakot végeztem volna el. No mindegy, így alakult, így kell ügyesnek lenni.
Ma négy órakor zárják le a rangsorolásos jelentkezést, úgyhogy elvileg estig még változhat minden órarend, de szerintem az enyém már nem fog. Akit érdekel, ide kattintva megnézheti.
Még szerencse, hogy a BTK nincs nagyon messze a TÁTK-tól.
* Minor: Olyan 50 kredites képzés, amelyet bármely BA-alapszakos hallgató felvehet és elvégezhet. A képzés időtartama 4-6 félév. A képzésre a megfelelő alapozó tárgyak felvételével lehet bejutni.

cím nélkül egyszerűbb

2009-09-02T15:23:00.001+02:00

hogy mi lesz itt hetedikétől...

szeptember

2009-09-01T19:59:00.006+02:00

A blog hátránya, hogy egyszer-kétszer olyan dolgokat is el kell mesélni, amikről jobb lenne hallgatni. Most csak és kizárólag azért fogom leírni, hogy mi a nagy helyzet, mert szeretném, ha az offline ismerőseim nem zaklatnának ezzel az egésszel, ha találkoznak majd velem. Egyébként már feldolgoztam, sírtam eleget, de meg is lettem vigasztalva, nincsen semmi gond, túl fogom élni.
Tehát. Ma reggel az 5.40-es busszal mentem fel Pestre az OKJ-re, nagyon kimerült voltam és kicsit dühös is, hogy fél nyolcra berendeltek minket, de ez most részletkérdés. Már beszéltünk egyszer az iskolával, még a beiratkozás előtt, hogy nagy vonalakban tisztában legyek azzal, mettől meddig tarthatnak az órák. Azt mondták, 7.45-kor kezdenek és 14.10-kor már mehetek is haza (azaz az egyetemre), ehhez képest ma a második osztályfőnöki órán bejelentette a tanárnő, hogy holnap 7-re kell menni, mert egész napos gyakorlat lesz (sőt, minden héten szerdától péntekig gyakorlatok vannak). Beszéltem vele, hogy én erről nem tudtam, felmentünk az igazgató úrhoz, aki röviden felvázolta, hogy milyen (borzalmas) órarendem lesz... innentől fogva már csak öt perc gondolkozási idő kellett ahhoz, hogy kiiratkozzak. Vicces, öt egész napig voltam az iskola tanulója. Egyébként nagyon kedves és aranyos volt velem mindenki, a tanárnő, az igazgató, a titkárnő, tetszett maga az iskola is, szimpatikusak voltak a gyakorlatvezetők (véletlenül futottam velük össze még reggel), de egyszerűen kivitelezhetetlen a dolog egyetem mellett, albérlet nélkül.
Úgy jöttem haza, hogy akkor legalább fel fogom venni a magyar minor alapozó tárgyait - négy féléves tantervben csak öt kurzust kellene felvennem most ősszel, három előadást és két szemináriumot -, de a szemináriumok ütköznének a tt-s gyakorlataimmal (vagy nyolcig kellene a suliban lennem, de akkor meg éjszaka érnék csak haza), ráadásul így is tizenegy vizsgám lesz, nem merek bevállalni még kettőt... harmadikáig még gondolkozok rajta, mert kedden nincsenek óráim a tt-n és pont akkora van meghirdetve három minoros kurzus, de még nem tudom, mennyire lenne bölcs döntés. Ha most nem veszem fel, jövőre már nem lehet. Tavaly kellett volna elkezdeni, de akkor még nem tudtam róla.
Nagyon kusza most minden, én meg túl sokat aggódok. Talán nem ártana más dolgokkal is foglalkoznom, nem csak önmagammal.

nem igazán fontos

2009-08-31T14:19:00.003+02:00

A kurzusokat felvettem, az órarendet néhány nap múlva felteszem (harmadikán lesz véglegesítve az ETR által). Érdekesen alakult nagyon, ugyanis a várt harminckét kredit helyett harminckilencet sikerült felvenni (2 gyakorlat és 11 előadás, vagyis a vizsgaidőszak enyhén szólva is rázós lesz, főleg okj mellett).
Tegnap és tegnapelőtt Pesten rohangáltam albérlet után, rettentően fárasztó volt. Hajnalban kelek napok óta, ráadásul tegnap éjjel legalább háromszor felébredtem és ma reggel sem tudtam fél nyolcnál tovább aludni... jó lenne most már megnyugodni.
A volt osztálytársaim meg nem ismernek meg. Kínos.

semmi különös

2009-08-28T22:36:00.004+02:00

Nem tudom, miért, de mindig várom a sok-sok kommentet, aztán persze csak egyet-kettőt kapok. Igen, unalmas a blogom, egész nyáron a tanulásról beszélni nem kicsit beteg... de tudjátok, a bloggerek életében jellemzően vannak hullámvölgyek, amikor látogatottság és kommentszám a legfontosabb. Ha már netes napló, akkor joggal szeretne az ember lánya feedbacket... ;)
Holnap megyek albérletet nézni Pestre, remélem, tetszeni fog és szépen összejönnek majd a dolgok.
Sajnos idén már nincs olyan mázlim, hogy megússzam az első hetet, kedden már mehetek is az okj-re, ráadásul fél 8-ra, ami az 5.40-es buszt jelenti... többek között ezért olyan sürgető az albérlet-dolog.
Ha minden igaz, ma éjféltől kezdődik a kurzusfelvétel. Nem sietős, hiszen nincs versenyjelentkezés, de én szeretem minél hamarabb letudni az ilyesmit. A gyakorlatok miatt izgulok nagyon, muszáj, hogy bekerüljek a két estire.

beindul a gépezet

2009-08-26T23:50:00.002+02:00

Nos, az a nagy helyzet, hogy jelen pillanatban - a kurzusfelvétel előtt cirka hatvannégy órával - úgy tűnik, lesz harminchét kreditem úgy, hogy kedden és pénteken összesen egy órám van, ugyanakkor hétfőn és csütörtökön reggel nyolctól este nyolcig a suliban leszek. Egy kicsit dramatizáltam a helyzetet, mert van két lyukasórám, de ez ilyen körülmények között részletkérdés. Mindez egyébként abszolút szép és jó, csak éppen az nincs belekalkulálva, hogy én ma beiratkoztam egy okj-s képzésre is, ami nappali rendszerben folyik, magyarul: a tanévben maximum 250 órát lehet hiányozni. Pont, mint egy gimnáziumban, nincs nagy különbség. Persze egyelőre úgy tűnik, kedvesek és megértőek (lesznek) velem, de ugye én nem azért jelentkeztem erre az okj-ra, hogy ne járjak be, hanem épp ellenkezőleg. Az egyetemen alapvetően elég lenne, ha bejárnék a gyakorlatokra, a kedvenc tanáraim óráira és a fontos órákra, csak hát arra nem számítottam hogy hirtelen minden előadást délelőttre fognak tenni. Legalább öt kurzus ütközik egymással és így kénytelen leszek némelyik kötelezően választhatót a következő félévre hagyni (bár nem is tudom... a negyedik félév még durvább lesz). Az okj egyébként 7.45-től 14.10-ig tarthat, de még nincs órarend, szóval egyetlen nagy kérdőjel az egész. Tudom, magamnak csinálom a problémát, szóval nem sajnálatot várok most, egyszerűen csak felvázolom ezt a szép helyzet.
Amúgy lehet, hogy felköltözök Pestre. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap alatt így megfordulnak a dolgok.
Nagyon várom már a szeptembert, egyúttal tiszta stressz is vagyok. Szerencsére ha ez az év túlságosan eldurvulna, még mindig átmehetek passzívra, befejezhetem az okj-t, utána pedig az egyetemet. Nem mintha ez lenne minden vágyam, de legalább van egy ilyen alternatíva is.
Milyen jó is lehetett régen, amikor a nőknek nem volt más dolguk, mint férjhez menni, gyereket szülni és ebédet főzni...

olyan jó megint

2009-08-19T22:59:00.004+02:00

Ma reggel kezdtem el olvasni Dosztojevszkijtől a Karamazov testvérek c. regényt és egyszerűen rajongok érte. Annak idején a Bűn és bűnhődés is nagyon tetszett, nem is értem, miért nem foglalkoztam már korábban az ő regényeivel.
Szeretném újra belevetni magam az olvasásba, mert az érettségi óta inkább csak újraolvastam a régi kedvenceimet. Folyamatosan írom a listát, hogy miket kellene elolvasni, például a legjobbnak tartott 100 regényt mindenképpen szeretném kipipálni (bár e téren elég jól haladok).
A könyveken kívül (sajnos) továbbra is az egyetem és a továbbtanulás foglalja le minden gondolatomat. Borzasztó unalmas lehet, hogy állandóan erről írok, de szeptembertől tényleg szeretnék változtatni ezen az egészen. Annak semmi értelme nincs, hogy huszonnégy órában panaszkodok és csak arról tudok beszélni, ami nem jó. Meg akarom változtatni a hozzáállásomat, mert tudom, hogy nem véletlenül alakulnak úgy a dolgok, ahogy. Ha most ez a feladatom, akkor ezt kell csinálnom - és jól kell csinálnom, nem lehet csak úgy félvállról.
Annyira szeretném, ha sikerülne.

minden olyan kusza

2009-08-15T14:55:00.004+02:00

Megint az a problémám, hogy túl sok dolgot szeretnék csinálni egyszerre. Van, amit muszáj, van, amire kizárólag most van lehetőség és van, amit egyszerűen csak szeretnék... de ennyi időm egyszerűen nem lesz, így valamit kénytelen leszek kihagyni. Annyira nehéz dönteni, tehetetlen vagyok... és ezért várom már annyira az augusztus végét, akkor talán jobban át fogom látni az előttem tornyosuló dolgokat, mint most. Túl sok az alternatíva, én pedig legszívesebben egyszerre lépnék rá mindegyik útra, mert nem tudom, melyik hová vezet... és rettentően kíváncsi vagyok. Mindegy, ez is olyasmi, ami talán túl személyes egy bloghoz, no meg csak engem érdekel, mást nem.
Majd ha összeszedtem magam, írok rendesen is.

egyszerűen hihetetlen

2009-08-05T21:32:00.004+02:00

Csak egy szó: minor. Bővebben: TELJESEN FELESLEGES VOLT FELVÉTELIZNI. Ügyes kislány.

talán majd máskor

2009-08-05T09:29:00.004+02:00

Mostanában nincs mit írni, legalábbis ide nem. Van ilyen.
Ma délben utazom el Esztergomba a nagynénémékhez, úgyhogy jövő hét elejéig - konkrét napot nem tudok mondani - nem leszek itthon. Internet persze van ott is, de nem hinném, hogy lesz kedvem blogolni, mert ha leírok mindenfélét, akkor nem lesz miről mesélni az offline barátoknak. (Tulajdonképpen - most magamba nézve - nincs is szomorúbb dolog, mint a blogolás. Vajon hullámvölgyben vagyok?) Azért twitteren majd írogatok néha, sokszor könnyebb 140 karakterben.
Egyébként nincsen rossz kedvem, fásult sem vagyok, legfeljebb rettentően fáradt és kimerült. Igen, így reggel fél tízkor. Az utazás viszont nagyon jó lesz, ebben biztos vagyok.

chasing shadows

2009-08-01T11:24:00.004+02:00

kis késéssel, de végre meghallgattam az anberlin legutolsó albumát. elsőre nem igazán tetszett, de másodjára már nagyon. íme a kedvenc számom (a videó valamiért hosszabb, mint a szám, de mindegy):

most döbbentem csak rá, hogy júniusban volt három éve, hogy elkezdtem blogolni. három év nekem rengeteg idő, annyira sok minden változott és olyan sokat változtam én is.

nagyon jó hír

2009-07-27T15:20:00.004+02:00

Nagyon úgy érzem, hogy nem véletlenül alakulnak a dolgok úgy, ahogy. A tegnapi bejegyzésben említettem, hogy talán van egy másik okj-lehetőség is, ami sokkal közelebb van az egyetemhez. Nos, tényleg van, nem csak talán. Öt vagy hat villamosmegállónyira - attól függ, mennyit akarok gyalogolni -, ami igazán semmiség. Ráadásul ők mindenképpen indítanak képzést, tehát nincs bizonytalanság, augusztus 24-én mehetek beiratkozni, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A közelség nagyon fontos, hiszen így megvan az esélye annak, hogy sokkal kevesebb előadásról kell lemaradnom. Egyébként kicsit szkeptikus volt az az illető, akivel beszéltünk, mert ugye párhuzamosan ott van az egyetem is, de szerintem nem lesz ebből probléma. A gyakorlatokon szigorúan ott kell lenni, ez a legfontosabb, de ahogy nézegettem a követelményt, arra jutottam, hogy van némi gyakorlatom azért ezekben, csak előnyömre válhat a sok grafikázás. Ha esetleg érdekelne valakit, íme a pdf fájl a képzésről és követelményekről, az 5-21. oldalakon van a lényeg.
Az egyetem szintén jó lesz, szimpatikus kurzusok is vannak, a két gyakorlatról (Adatfelvétel, Adatfeldolgozás és elemzés I.) pedig egyelőre inkább megfeledkezem. Ez a félév lesz az első olyan, hogy csak a kötelezőkből megvan a 30 kredit és nem kell ezen görcsölni, de valószínűleg fel fogok még venni más órákat is, jobb nem halogatni őket (na meg az okj kétéves, ami az egyetemen négy félévet jelent, beleértve az utolsó BA-s félévemet is).

valami mindig hajt előre

2009-07-26T17:30:00.004+02:00

Érdekes, de nagyon várom a szeptembert. Próbáltam rájönni, hogy ugyan miért, de fogalmam sincs. A tavalyi év nem igazán ad okot erre, egész végig úgy éreztem, hogy nem találom a helyem az egyetemen. És most mégis várom. A nyári szünetnek van egy olyan hátránya, hogy hirtelen ráömlik az emberre rengeteg szabadidő, amivel időnként (vagy egy idő után) nem tud mit kezdeni, főleg nem ilyen forróságban.
Valamelyik nap elkezdtem megint nézegetni a tantervet, a kurzusokat, hogy képben legyek, mire eljön augusztus 29-e. Valamit elronthattam, mert nem 180, hanem 197 kredit jött össze, mikor mindent összeadtam Excelben. Mondjuk ez így még mindig jobb, mintha kevesebb lenne...
Ami most mindennél jobban foglalkoztat, az az OKJ. Nagyon úgy tűnik, hogy csak egyetlen iskolában indítanak kiadványszerkesztőit nappali képzésben (ott, ahol nyílt napon is voltam). Igaz, most találtunk még egyet, viszont a honlapjukon semmilyen információ nincs a szakképzésekről, úgyhogy majd felhívjuk őket holnap. Ez utóbbi egyébként sokkal praktikusabb lenne olyan szempontból, hogy nagyon közel van az egyetemhez, öt megálló villamossal (Rákóczi tér), plusz néhány perc séta. Annyira jó lenne, ha ott is indítanának...

büszkeség?

2009-07-24T12:21:00.005+02:00

most úgy őszintén, milyen jogon nevezzük azokat gyökérnek, butának, hülyének, ikúnullának, akiknek nem 460 pontja van? már a harmadik helyen látom ezeket a jelzőket és szerintem ez a lehető legnagyobb bunkóság. tudom, felesleges ilyesmivel jönni, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne mondjam el, hogy nincsen 460 pontom, mégsem vagyok hülye, művelt embernek tartom magam, a hivatalos intelligencia-teszten pedig nagyon magas eredményt értem el (nem ego, csak tény, mert egyszerűen sért az „ikúnulla” kifejezés). már óvodás koromban regényeket olvastam és több könyvön vagyok túl, mint a kortársaim (illetve a nálam idősebb korosztály) nagy része (láttam statisztikákat, nem félrebeszélek), szóval komolyan nem értem, mi ez az egész alázás. nem akarok öntömjénezést meg egyebeket, így csak néhány példát említettem, de ez botrányos és nem megyek el mellette szó nélkül. rengeteg intelligens, okos ember van egyébként a kétkezi munkások között is, attól még, hogy mondjuk nem végeztek el egy főiskolát vagy egyetemet, nem lesznek kevesebbek vagy „gyökerek”... ez nagyon durva.
remélem, a gőgös emberek is rádöbbennek előbb vagy utóbb arra, hogy apró kis porszemek a világmindenségben és megtanulják majd értékelni azokat a dolgokat, körülményeket, személyeket - Isten, tehetség, szorgalom, család, barátok, iskola és még sorolhatnám -, akik és amik nélkül nem érhettek volna el olyan szép eredményeket, mint amilyeneket elértek.

ilyen is van

2009-07-23T20:32:00.013+02:00

nem vettek fel.
azt hiszem, bölcsebb a tényekkel kezdeni, nem akarom, hogy bárki is magyarázkodásnak vagy mellébeszélésnek érezze azokat a dolgokat, amiket alább el fogok mondani.
feltételezem, hogy a nagy többség tisztában van a pontokkal. az orvosihoz vagy a pszichológiához képest nem volt magas a ponthatár a magyar szakra, de mint minden, ez is relatív. nekem négy pontra lett volna még szükségem ahhoz, hogy bekerüljek. sosem dicsekedtem az érettségi eredményeimmel, mert a középszintű magyar írásbelit a saját elvárásaimhoz képest nagyon rosszul írtam meg (bár még így is ötös lett), s ezt még a nagyon jól sikerült történelem sem tudta kompenzálni. nem vagyok büszke az érettségimre - és most a százalékokról beszélek, nem a négy jelesről -, mert úgy érzem, nem tükrözi tisztán és hűen a tudásomat és a gimnáziumi teljesítményemet. erre persze lehet azt mondani, hogy az igazi tudásnak az írásbeli érettségikben is látszódniuk kell, de nálam ez nem így történt. az, hogy a matematika csak közepes lett, abszolút jogos. nem is vártam ennél többet, sőt meglepődtem, mert alulról súroltam a négyest. viszont minden másból elvártam volna magamtól a 90% feletti teljesítményt és ez csak két tárgyból sikerült, a többiből nem.
tulajdonképpen négy középszintű jeles és egy nyelvvizsga nem volt elég ahhoz, hogy felvegyenek a magyar szakra.
sírtam, hogyne sírtam volna, de nem az fáj, hogy nem vettek fel. az fáj, hogy volt egy tervem, egy célom, és kudarcot vallottam. sajnos a szituáció nagyon ismerős: ugyanez történt a magyar írásbelinél is. úgy voltam vele - és sajnos a környezetem is ezt táplálta bennem -, hogy úgysem tudom elrontani. hatalmas pofon volt az, hogy milyen ötös lett.
valójában ezt az egész bejegyzést azért írom, mert úgy érzem, az előzmények után az a korrekt, ha leírom a tényeket és az érzéseim egy - szavakba önthető - töredékét.
valószínűleg közrejátszik ebben az egészben az is, hogy szégyellem és valahol fáj is, hogy nekem nincsen 460 pontom, amivel mások olyan könnyedén dobálóznak. az érettségi egy olyan valami, ami ugyanúgy végigkíséri az ember életét, mint a diploma, bár értéke a felvételi után lényegében nulla. hinthetem a port, hogy bizony, négy jelesem van meg becsúszott egy majdnemnégyes matek, de ez nem a valóság. a valóság az, hogy rettentően elbíztam magam, most pedig kaptam még egy pofont. az első, úgy látszik, nem volt elég hatásos.
tudom, hogy rettenetesen hosszú lett a bejegyzés, de így a végén azért még el szeretném mondani, hogy nincs szükségem a lesajnáló/sajnálkozó/egyéb megjegyzésekre. nagyon jól fognak alakulni a dolgok így is, hiszen abszolút előny, hogy nem kell iskolát váltanom, már egy egész év a hátam mögött van, bőven van szabadidőm, nem kell félnem, hogy hogyan tudom megoldani az okj-t (mert ugye az továbbra is tervben van), és még sorolhatnám hosszan. az, amit a szívem mélyén is csinálni szeretnék, mint szakma, foglalkozás, hivatás, az nem a magyar és nem a társadalmi tanulmányok. bármennyire is rajongok az irodalomért és bármennyire is szeretem kritizálni a különböző szociológiai elméleteket, van egy másik utam, amire most már rá kell lépni, mert nincs más választásom.

még egy hét

2009-07-16T12:18:00.003+02:00

és még HÉT nap van, ha a mait nem számolom bele. komolyan, mint egy kisgyerek, úgy várom huszonharmadikát. csak az a furcsa az egészben, hogy tavaly egyáltalán nem izgultam ennyire. kicsit nevetséges, hogy most, egyetemistaként jobban és többet idegeskedek a ponthatárok miatt, mint érettségi után közvetlenül.
őszintén szólva nem értem önmagamat.

valahogy elmaradt

2009-07-14T23:05:00.003+02:00

észre sem vettem, hogy több mint egy hete írtam utoljára. valahogy elmaradt, most meg már fogalmam sincs, miket is akartam. sebaj.
majd jelentkezem, ha teljesen elkészültem azzal, amivel mostanában sokat foglalkoztam.
hm, milyen titokzatos vagyok.
(és mostantól fogva minden bejegyzésem végén le fogom írni, hogy hány nap van még hátra:) KILENC.

lányos

2009-07-06T20:07:00.004+02:00

végre, csütörtökön reggel megyek fodrászhoz és szőkébb leszek. sajnos egyre jobban barnul a hajam, most körülbelül középszőke (ostoba elnevezések ugyebár), és ez nekem már túl sötét. amilyen frizurát egyébként szeretnék - színben és fazonban egyaránt -, az pontosan így néz ki, de ehhez a hosszhoz sajnos még várnom kell néhány hónapot (sokáig frufrum volt, ezért hátul jóval hosszabb a hajam). a szín meg remélhetőleg valami hasonló lesz.
az élet apró örömei.

fogmosósblog röviden

2009-07-05T12:12:00.006+02:00

hosszú nap volt a tegnapi, megjártuk esztergomot, szlovákiát, szóval eléggé elfáradtam. egész héten mentem valahová, állandóan hajnalban kellett kelni, úgyhogy most jó egy kicsit csak ülni itthon.
még pénteken vettem egy cipellőt (June kedvéért: ehhez nagyon hasonló, de fekete) és már megint szoknyákat (már rengeteg van, de mindig találok szépeket, amiket nem lehet otthagyni).
most nem tudok hosszan írni, a rövidek meg úgyis twitterre mennek.

vége van

2009-07-03T22:12:00.003+02:00

ha nem lett volna ez az uv így a vizsgaidőszak utolsó napján, már két hete végeztem volna az egyetemmel, így viszont tolódott a dolog, de ma végre VÉGE. és nagyon remélem, hogy nem csupán a félévnek...

csak a szokásos

2009-07-02T21:44:00.004+02:00

kicsit kimaradt a blogolás, de most majd bepótolom.
kedden délelőtt ugyebár nyílt napon voltam itt, és sikerült beszélnem az egyik - egyébként fiatal, szimpatikus és nem mellesleg photoshopot oktató - tanárral, aki a kiadványszerkesztői képzésről beszélt röviden. rákérdeztem, hogy vannak-e, akik főiskola vagy egyetem mellett tanulnak ebben a suliban nappalin, és kiderült, hogy négy év alatt egyetlen ilyen tanítványa volt. eléggé megdöbbentem, bár már az általános tájékoztatás alatt éreztem, hogy számíthatok valami ilyesmire, ugyanis ebben a suliban - mivel egyfajta „átmenet” a gimnázium és a főiskola között - ugyanúgy van napló, igazolni kell a hiányzásokat, szóval nem tudom, hogy mennyire lesz kivitelezhető a nagy tervem. ilyen szempontból talán egyszerűbb elintézni a párhuzamos szakokat, viszont nekem ez a képzés kell (sőt most találtam még kettőt, ami nagyon tetszene:D), úgyhogy nem tervezem feladni. egyébként ez a tanár egyáltalán nem beszélt le a képzésről, azt mondta, hogy szerinte meg lehet oldani, csak beszélni kell a tanárokkal. engem igazából csak az az apróság zavar, hogy a bölcsészkartól metróval és gyaloglással együtt körülbelül húsz-huszonöt percnyi távolságra van az iskolaépület, és reggel nyolctól/tíztől délután kettőig/négyig vannak órák (bár eléggé lyukacsos az órarend). fogalmam sincs, hogy mennyire tudom majd egyeztetni az egyetemet az okj-vel. ha a tátk-ra járnék továbbra is (milyen jó hogy már most tényként beszélek a váltásról), akkor csak a távolság lenne probléma, de a bölcsészkarra be akarok járni rendesen. na mindegy, első körben vegyenek fel az egyetemre, utána is ráérek problémázni ezen.
a nyílt nap után megnéztem a transformers: revenge of the fallen című filmet is (a magyar cím szerény véleményem szerint nagy mellélövés volt), mert kell néha ilyen mindenféle mondanivalót nélkülöző film is. mondjuk jobb lett volna, ha csak a harcjeleneteket vágták volna össze (úgyis mindenki amiatt nézi meg), de hát nem én írtam a forgatókönyvet.:D ma egyébként a jégkorszakra ültünk be, nagyon szerettem már az első két részt is, és ebben az esetben legalább nem rontották el a folytatást.
voltam az egyetemen is jegyeket beíratni, tegnap órákat kellett várnom, ma meg két perc alatt elintéztem. egyszerűen nem tudom megérteni, kinek jó ez az index-dolog és miért nem lehet elektronikusan intézni mindent. az évfolyam fele vidéki, és akik kétszáz kilométerre laknak (hála Istennek, hogy én csak kilencvenre), talán nem szeretnének egy héten kétszer felmászni budapestre öt perc miatt - a jegyárakról nem is beszélve. na mindegy.
ma tanulgattam, mert holnap uv egy olyan tárgyból, ami egyébként nagyon érdekes és nem is bonyolult (és tele van idegen szavakkal, amiket igyekszem beépíteni az aktív szókincsembe:D), szóval a bukás tényleg csak azzal magyarázható, hogy a ponthatárok nagyon picik, 12 pontos az egész dolgozat. mivel délutánra elvileg kijavítják, úgy döntöttem, megvárom és addig elmegyek vásárolgatni. szükségem lenne egy nyári szandálra vagy hasonlóra, minél magasabb sarokkal.
és akkor ennyi volt a fogmosós blog, ami biztos mindenkit rendkívül érdekelt.

kellene valami értelmes cím

2009-06-29T14:59:00.002+02:00

azt hiszem, rám rossz hatással van a nyár, ráadásul idén majdnem két hónappal korábban kezdődik ez az egész. még július sincs, de én már a szeptemberen gondolkozok (más meg örül, hogy végre levegőhöz juthat). nos, nagyon úgy tűnik, hogy nem tanulok a saját hibáimból. tavaly is ez volt: lelkesedés, rajongás, aztán egyszer csak szertefoszlott a rózsaszín köd. no mindegy, a lényeg az, hogy a csalódások után sem adom fel, mert mindig újabb és újabb terveim vannak - csak kicsit több kitartás és szorgalom szükségeltetne hozzájuk.
anyu valami csoda folytán talált egy olyan iskolát az interneten, ami nem csupán indítja az én álom-képzésemet, hanem igényes és informatív weboldallal is rendelkezik (sajnos ez nem gyakori jellemzője az ilyen honlapoknak). maga az épület viszonylag jó helyen van, a hármas metró vonalán (én ugyebár a népliget és - remélhetőleg - a kálvin tér között fogok ingázni). kedden lesz egy nyílt nap, melynek keretében bemutatják az iskolát és az egyes szakokat, illetve jelentkezni is lehet a képzésekre, szóval majd mesélek. nagyon kíváncsi vagyok.
a ponthatárok is eléggé izgatnak, bele sem merek gondolni, mi lenne, ha maradnom kellene a tátk-on. de úgyis átmegyek, szóval ezt felejtsük is el gyorsan.
a hét elég sűrű lesz, a mai nap kivételével lényegében végig budapesten leszek. pénteken ugyebár még vár rám egy fantasztikus utóvizsga is, aztán végleg elfelejthetem az egészet - el sem hiszem.
még huszonnégy nap.

kívánságlista

2009-06-24T23:08:00.015+02:00

szeretem a listákat, szóval most kaptok egyet. nem mintha ez bárkit is érdekelne, inkább magamnak írom le, hogy lássam, mennyire sürgős lenne dolgozni valamit a nyáron. most, hogy kiderült, hogy az okj ingyenes, szabadon lehet álmodozni.:)

canon eos 30d: megteszi használtan is (100-120k), mert újonnan azért drága, és hát egy fényképezőgép nem befektetés:)
canon ef 50mm f/1.8 II: az egész listán ez a legolcsóbb tétel, viszont fantasztikus dolgokra képes.
msi wind notebook: fogalmam sincs, melyik típus, a hat cellás akkumulátor és a ~~rózsaszín~~ fekete szín a lényeg.
tft monitor: a lényeg, hogy nagy legyen és sokáig működjön. majd megkérdezem az illetékeseket, hogy milyen márkát ajánlanak.

tulajdonképpen háromszázezer forintból boldogan elvásárolgatnék, na. kár, hogy ennyit lehetetlen diákmunkával megkeresni, szóval választani kell a fényképezőgép-objektív és a laptop-monitor páros között (mintha lenne százötvenezrem, haha). érveljünk.

a fujim autófókusza tönkrement, csak a manuális fókuszt tudom használni, ami a makrónál mondjuk egyébként is alap, de más témánál nekem nem vált be. (F+)
a fotózás nagy hobbim, ez kétszeres súllyal esik latba. (F++)
laptopom van, a fényképezőgépem viszont nem igazán használható, vagyis a legtöbb esetben olyan, mintha egyátalán nem lenne. (F+)
a laptopom akkumulátora már nagyon régen tönkrement, szóval elveszítette a lényegét, azaz a mobilitását. (N+)
még ha vennék is egy aksit a laptopomba, a pici msi notebook sokkal praktikusabb (és itt vegyük figyelembe azt is, hogy kecskemét-budapest között ingázok egész tanévben). (N+)

nos. bár körülbelül ugyanannyi érvet tudok felsorakoztatni mindkettő mellett, jelen pillanatban mégis úgy érzem, hogy a fényképezőgép felé hajlok. igaz, ahhoz nem csak pénz kell, hanem az is, hogy valaki eladja a saját, jó állapotban lévő gépét... az obit mindenképp újonnan venném, az tehát részletkérdés.
azért vicces, hogy néhány ezer forinttal a zsebemben mikről írogatok.:D

olyan furcsa rádöbbenni

2009-06-23T16:34:00.005+02:00

most már látom, mi történik. az, hogy nincsen mellettem valaki, akit ugyanazok a dolgok érdeklik, mint engem, azt eredményezi, hogy igyekszem elfojtani magamban minden érdeklődést például az irodalom iránt. látom, hogy körülöttem senkit nem érdekelnek ezek a dolgok, hogy mások számára általános iskolában és gimnáziumban is csak valami bogaras könyvmoly voltam, s ezért nem tudatosan, de megpróbálok más lenni. csak az a nagy probléma, hogy én nem vagyok más. én ilyen vagyok. nekem egy szépen megfogalmazott mondat többet ér rengeteg mindennél, és ha elfojtom azt, ami én vagyok, ha nem önmagamat adom, akkor még kevesebb lesz a valószínűsége annak, hogy lesz majd valaki, aki igazi és hűséges barátként fog rám tekinteni.
igazából nekem csupa apróságra lenne szükségem. például ha olvasok egy könyvet és megfog benne valami, akkor azt szeretném megmutatni valakinek, aki nem közömbös, valakinek, aki ugyanúgy tud rajongani egy versért, egy íróért, egy költőért, mint én rajongtam akkor, amikor még nem próbáltam megfelelni másoknak...
lassan felnövök és akkor már mindegy lesz. valaminek addig történnie kell, nem akarok állandóan én lenni a különc és a magányos.

valami nagyon nincs jól

2009-06-22T12:26:00.003+02:00

most már kezd elegem lenni az oktatási rendszerből. minősíthetetlen az egész. talán bennem van a hiba, de egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az internet korszakában miért nem képesek semmilyen használható információt feltölteni a világhálóra. könyörgöm, az ő érdekük is, nem virágos jókedvemből fogok százötven-kétszázezer forintot leperkálni egy középfokú képzésért... és egyébként ha már megreformálják az egész okj-s rendszert, akkor esetleg egyeztessenek előtte azokkal az iskolákkal, cégekkel, egyebekkel, akik indítani fogják azokat, mert ha bizonytalan és rossz az egész, akkor semmi értelme az állítólagosan hű-de-nagy-és-hű-de-szuper változásoknak.
ilyenkor megint azt érzem, amit az érettségiknél is, hogy valamilyen módon be kellene kerülni az oktatási minisztériumba és jól szétcsapni a sok hozzá nem értő egyed között. ÉN, aki egyetemre járok és próbálom helyrehozni a humános beállítottságomból eredő tanulással-jövővel kapcsolatos problémáimat, ÉN tudom, hogy mire lenne szükségem, és képzelem, hogy akik ott üldögélnek az asztaluk mögött, azok mennyire kívülállók és mennyire nem értenek már az egészhez (és most nem csak az okj-ról van szó, hanem az egész gimnáziumi-főiskolai-egyetemi rendszerről is). minél idősebb egy felnőtt, annál nagyobb előszeretettel felejti el, hogy ő is volt fiatal. tisztelet a kivételnek, nem akarok senkit sem megbántani, csak az idegszálaim pattanásig feszülnek, amikor úgy vannak a dolgok, ahogy nagyon nem kellene lenniük, és ez már halmozódik egy ideje (mondjuk úgy a gimnázium kezdete óta). eh.

így most jó

2009-06-21T18:38:00.003+02:00

már nagyon ráfért a szobámra egy alapos lomtalanítás, szóval tegnap délelőtt és ma délután ezzel voltam elfoglalva. eredmény: három zsák szemét és némi nosztalgia. fogalmam sincs, hol tud ennyi lom elférni, mert alapvetően nem látszik, csak ha kipakolom a fiókokat és a szekrényt. egyébként 90%-ban régi füzetek, papírok, dolgozatok, újságok és poszterek mentek a kukába, szóval senki ne gondoljon szeméttelepre azért. kimondottan szeretem a rendet, de az ilyesmik állandóan felhalmozódnak. pénteken egyébként az egyetemi jegyzeteim között tettem rendet, jelenleg körülbelül három kilónyi fénymásolatom van, amivel fogalmam sincs, mit kezdhetnék. elsősorban szociológiai alapolvasmányok amúgy, Durkheim, Weber és társaik tollából, szóval abszolút nem lesz rájuk szükségem szeptembertől.
egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz balatonfüred ezen a nyáron. sose gondoltam volna, hogy egy éjszaka ötezer forintba kerül a balatoni apartmanokban, tavaly keszthely közel nem volt ilyen drága. a válság miatt lenne?

tanulságos

2009-06-20T13:16:00.004+02:00

alább következzen egy rövid kis idézet a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című ötrészes trilógiából. valamiért nagyon megtetszett, olvassátok el mindenképpen.

„Az a legnagyobb gond... az az egyik legnagyobb gond, tudniillik van belőle több is... szóval, az emberek kormányzásával kapcsolatos számtalan fő gond egyike annak a személyével függ össze, akire ezt az egész dolgot rábízzák, jobban mondva, akinek sikerül rávennie a többieket arra, hogy engedjék meg neki, hogy azt csináljon velük, amit akar.
Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra. Az összegzést összegezve: ha valaki el tudja érni, hogy elnökké választassa magát, akkor arra a világért sem szabad rábízni ezt a munkát. Az összegzés összegzését összegezve: az emberekkel folyton csak baj van.
A helyzet tehát a következő: a Galaxis egymást követő elnökei annyira élvezik a hatalommal járó hűhót és palávert, hogy csak nagyon ritkán veszik észre, hogy valójában nincs is hatalmuk.
És valahol a háttérben ott áll mögöttük valaki... Hogy kicsoda?
Csakugyan. Ki lehet az, aki kormányoz, ha nem hagyják kormányozni azt, aki hajlandó volna rá?”
(Douglas Adams: Vendéglő a világ végén)

izgulok és jaj

2009-06-17T21:21:00.002+02:00

annyira nagyon izgulok, hogy csak na. és fogalmam sincs, mikor fog kiderülni. asfsdgmlfyscxm.

monkmonkmonk

2009-06-15T16:38:00.004+02:00

hah, ma kezdik vetíteni a monk hetedik évadát (tv2, 19.05)! azt hittem, éveket kell majd rá várni, erre tessék. igaz, angolul már láttam (néhányszor), de akkor is.
ami a mai vizsgát illeti, nos, fogalmam sincs, mi lesz. már jó ideje fenn voltak a neten az A és B csoport kérdései (a kidolgozott válaszokkal együtt), de én richtig a D csoportba kerültem. amúgy az osztályzás nagyon egyszerű: öt jó válasz ötös, négy négyes és így tovább, tehát van egy olyan érzésem, hogy mindenképpen megyek javítani, kell az az ötös.

olyan semmilyen

2009-06-14T22:12:00.004+02:00

akárhogy is nézem, nem könnyű úgy tanulni, hogy a) öcséimnek már szünet van, b) száz ágra süt a nap. utálatos dolog június közepén négy nap alatt három nehéz tárgyból vizsgázni. utólag persze látom, hogy kimondottan hasznos és kevésbé megerőltető lett volna, ha még a szorgalmi időszak alatt tanultam volna meg az anyagot, de... késő bánat.
egyébként nagyon várom már a július huszonharmadikát. lassan már fejből tudom a magyar szak mintatantervét, bár bizonyos dolgokat (pl. minor) csak félig-meddig értek. az okj-s honlapon is sűrűn járok, de még nincsenek fenn konkrét helyek és időpontok a képzésekre vonatkozóan, szóval arra is várni kell.
ha vége lesz ennek az egész borzalomnak, ígérem, többet egy szót se szólok a suliról.:D

lélegezz

2009-06-12T09:17:00.003+02:00

az előbb tettem egy kört biciklivel, egyszerűen gyönyörű a környék... az égbolt, a fák, a fű... minden szín hihetetlenül élénk és tiszta. a tegnap esti hatalmas vihar hatása kézzel fogható. errefelé köztudottan nagy a porszennyezettség - végtére is az Alföldről van szó -, de most az eső és a szél megoldotta a problémát. még mindig nagyon fúj a szél, de ezerszer jobb, mintha a tegnapi harminckét fokos időjárás lenne.

elgondolkozós

2009-06-09T20:19:00.004+02:00

szeretem ezt a dalt. a klipben meg ott a sok-sok kérdés, csak hogy legyen min gondolkozni.

vizsga vizsga hátán

2009-06-09T19:11:00.003+02:00

holnap vizsga, hétfőn, kedden és csütörtökön szintén. nagyon sűrű lesz ez a nyolc nap, és természetesen a legnehezebbek maradtak a végére... egy kicsit ideges vagyok.
jelen pillanatban éppen társadalompolitikát tanulok, és egyre biztosabb vagyok abban, hogy ráférne egy alapos reform a jelenlegi szociális rendszerre. amúgy meg a könyökömön jön ki az adózás, nyugdíj, szegénység, kirekesztődés és társaik. eh.

nincs cím, minek

2009-06-07T21:37:00.004+02:00

nem tudom, mit mondjak. nevetséges? siralmas? minek a demokrácia, ha az ország túlnyomó többségét nem is érdekli, mi történik magyarországon meg európában? egy kis eső meg vihar elég ahhoz, hogy a választók hatvanöt(!) százaléka ne menjen el szavazni? és akkor most inkább nem beszélnék a jobbikról. szánalmas.
egyébként az csak szerintem paradoxon, amikor a gyönyörű nyugati autók hátulján ott virít az árpádsávos nagy-magyarország matrica? miért nem pattannak inkább lovasszekérre? magyarország a magyaroké, végül is...

csak pozitívan

2009-06-05T21:09:00.004+02:00

azt hittem, bukni fogok egy tárgyból, de csodák csodájára négyes lett. NÉGYES. N-É-G-Y-E-S! kicsit abszurd. rengeteget ültem a diák felett, szenvedtem, mert nem érintett meg különösebben a dolog (nagyon érdekes tárgy egyébként, de a szívem jelen pillanatban a magyarhoz húz, tehát legfeljebb nyári olvasmányként), ráadásul nagyon későn feküdtem le és reggel fáradtan keltem... egyszóval hihetetlen. tudom, az ötös lenne az igazi, de ahhoz képest, hogy már az uv lebegett a szemem előtt, nagyon jó.
ilyenkor annyira tudom szeretni az egész világot.

lassan minden változik

2009-06-04T19:27:00.004+02:00

szerettem volna írni, de valahogy nem akadt rá időm az elmúlt napok folyamán. ami fontos, azt nem szeretném leírni, minden más pedig egy kívülállónak valószínűleg unalmas. apróságok.
a vizsgaidőszak lassan telik, elérhetetlenül messzinek érzem június tizennyolcadikát. még csak a vizsgáim felén vagyok túl és tanulni nem könnyű. visszasírom a gimnáziumot és legfőképpen az érettségit. egyetlen jó oldala van ennek a sok szenvedésnek: mire vége lesz, már csak egy hónapot kell várnom a felvételi eredményekre.
tudom, hogy egy ideje ez a blog nem szól másról, mint egyetemről és továbbtanulásról, de ha felvesznek magyarra, mindez csupán egy felejteni való homályos emlék lesz. minden vágyam, hogy megint úgy írjak, mint régen, irodalomról, könyvekről, benyomásokról, pillanatokról. spontán, szabadon, habkönnyűnek érezve magam. igen, talán ez hiányzik a legjobban most. szabadság.

nagyon kell

2009-05-28T17:21:00.003+02:00

nagyon kell tanulni. még hat vizsgám van hátra, és ha csak egy kicsit szorgalmasabb lennék, könnyedén elérném a bűvös 4,0-ás határt - sőt, még túl is léphetném. na de ehhez tényleg össze kell szednem magam...
ez most csak ilyen rövid helyzetjelentés volt, majd jelentkezem, ha lesz érdemleges.

valamikor muszáj

2009-05-26T23:34:00.001+02:00

soha nem késő elkezdeni. még a tanulást sem.
meg akarok változni.

csak elgondolkodtam

2009-05-26T09:57:00.003+02:00

akárhogy is nézem, maximálisan hálás lehetek Istennek azért, hogy a magánéletemben - hit, család, barátok - nincsenek semmiféle problémáim. minden, ami miatt időnként padlóra kerülök, az csak és kizárólag olyan dolgokat jelent, mint például a továbbtanulás. ez persze butaság, én is tudom. nő vagyok és nem az a karrierista típus. nem feltétlenül attól leszek boldog, ha egyetemre járhatok vagy bármi hasonló. tudom, hogy ennek ellenére szinte állandóan erről szól ez a blog, de ez csak azért van, mert más problémám nincsen és ezt ki kell írnom magamból. talán vicces, hogy ennyire nagy felhajtást csinálok belőle, de néha frusztrál, hogy úgy érzem, csak én nem találom a helyem (azaz: eddig nem találtam). persze ma erre is rácáfoltak, mert vizsga után beszélgettem egy nagyobb csoport lánnyal, és kiderült, hogy egyikük már most két szakra jár, ketten megjelöltek egy másikat, hogy párhuzamosan tanuljanak, egyikük okj-ra is jár a suli mellett és ketten vagyunk, akik szeptembertől váltani fogunk a btk-ra. ez szerintem elég beszédes... de én nem kívánom kommentálni.:)

ne kérdezd

2009-05-24T19:43:00.001+02:00

egyszerűen E L E G E M V A N.
és ne kérdezd, miért.

nevetés közben is fáj a szív...

2009-05-21T22:50:00.003+02:00

ma annyira jó volt minden és olyan szépen elterveztem a következő tanévet és olyan jól éreztem már magam, hogy muszáj volt valaminek jönnie, ami elrontja az egészet. a vizsgaidőszak... és persze tudom, hogy én vagyok a hibás, miért nem jártam be rendszeresen előadásokra... de könyörgöm, elolvastam-megtanultam mindent, ami kellett, az órai jegyzeteket, a kötelezőket, akkor miért nem sikerül? miért? minimum 4,0-ás átlagot szerettem volna (nagyon-nagyon), de hát így nem lehet... hogy miért nem jártam be? mert nem érdekel ez a szak, máshol akarok - és igen, FOGOK IS - tanulni, ez egy félreértés, egy felejteni való egy év volt, nem kérek többet belőle. nem találtam meg a helyem itt, nem tudtam beilleszkedni, máshova vágyom folyamatosan és muszáj, hogy felvegyenek oda... muszáj...

„i've thrown away / so many things that could've been much more / and i just pray / my problems go away if they're ignored / but that's not the way it works / no that's not the way it works // if and when I can / clear myself of this clouded mind / i'll watch myself settle down / into a place where / peace can search me out and find / that i'm so ready to be found”

hunyt szemmel

2009-05-18T20:07:00.004+02:00

Charles Camille Saint-Saëns - The Swan.

néha nagyon fáj

2009-05-18T17:31:00.007+02:00

egy olyan weboldalra tévedtem, amelyben a minden bizonnyal tökéletes, buzgón vallásos és nagyon hazafi (micsoda véletlen) cikkírók élvezettel alázzák le a zsidókat, Izrael államát és a „szektásokat”. rettentően dühít és nagyon fáj, amikor emberek ismeretlenül mondanak ítéletet rólam vagy más olyan emberekről, akiket szeretek.
a Bibliát tudtommal mind a katolikus, mind a református emberek elfogadják. igaz, azt nem tudom, milyen gyakran olvassák (Pázmány Péter intő szavainál lemaradtam, róla tudom, hogy eltiltotta a buta néptől, hiszen milyen bonyolult egy könyv is az), mindenesetre én elég hamar megtaláltam, amit kerestem, pedig csak egy „szektás” vagyok (valószínűleg az nem számít, hogy hiszek Istenben, a Biblia szerint igyekszem élni, és még sorolhatnám...).
Izsák ezekkel a szavakkal áldotta meg kisebbik fiát, Jákóbot: „átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.” (I. Mózes 27/29) Jákóbot később Isten Izraelnek nevezte (I. Mózes 32/28)... ezek után nagy bátorsága lehet mindazoknak, akik „keresztény” létükre ilyen mocskosan gyalázzák ezt a nemzetet. most főleg a magukat hívőnek tartó emberekre célzok, mert aki nem hiszi el, azt még meg is tudom érteni (bár mind a Biblia, mind Jézus élete rettentő sok bizonyítékkal alá van támasztva, utóbbi az egyik legjobban dokumentált történelmi esemény), de aki fennhangon hirdeti magáról, hogy milyen vallásos, közben meg ömlik a szájából a mocsok, azt egyátalán nem.
elnézést kérek a stílusért és a kuszaságért, az érzelmeim a felelősek.

tanulósdi

2009-05-13T19:38:00.003+02:00

kedden vizsgázok alkotmányjogból, így ma délelőtt nagyjából négy órát töltöttem a megyei könyvtár olvasótermének legeldugottabb sarkában. még tegnap derült ki, hogy nincsen kölcsönözhető példány az egyik fontos tankönyvből, így hát beültem és jegyzeteltem. jó volt, mert szinte alig van zavaró tényező, nem úgy, mintha itthon tanulnék, viszont rettentő lassan haladtam. a szóban forgó könyvből mindössze kétszer ötven oldalt kell tudni (bezzeg a másik...), de csak az első „adaggal” végeztem. gyorsan, sok rövidítéssel és kimondottan csúnyán jegyzeteltem, igaz, nagyon részletesen. mindegy, a lényeg, hogy ennyivel kevesebbet kell legközelebb (pénteken?).
a hétfői zh érzéseim szerint nem sikerült valami fényesen, nem gondoltam volna, hogy ennyire sok számolás lesz benne - pontosabban ilyen sok pontot lehet majd a számolásos feladatokkal szerezni. egyszerűen kiment a fejemből minden képlet, pedig azt tudtam, hogy mivel kellene számolni... biztos, ami biztos, amit lehetett, azt odaírtam szavakkal, hátha kapok rá egy-két pontot. az a bajom ezzel is, hogy elméletben nagyjából tudom, de gyakorlatban abszolút nem. sajnos taszít mindenféle statisztika, a szociológiának ez a része valamiért (na vajon miért?) nem tud lekötni. na de nem is ragozom tovább, hamarosan úgyis kiderülnek az eredmények.
a kiscicák szeme már félig kinyílt, olyan kis édesen szuszognak meg csuklanak.:] itt egy mai (rossz minőségű, mobilos) fotó, ha esetleg kíváncsi rájuk valaki.

untitled

2009-05-10T23:30:00.005+02:00

csak azért vagyok még ilyen későn gépközelben, mert tanulok a holnapi zh-ra. nem hittem volna, hogy ennyire érthetetlen lesz a khi-négyzet kiszámítása - nem a képlettel van a probléma, a számolások sem nehezek - szorozni, osztani meg négyzetre emelni még én is tudok -, hanem fogalmam sincs, hogy ha van előttem x számú táblázat y számú adattal, akkor most mit és hová kell behelyettesítenem, és nem mellesleg miért pont oda. na de nem akarok senkit sem ilyesmikkel fárasztani, szóval erről ennyit.
apu tegnapelőtt hozott egy nagy dobozt, mert abban reménykedtünk, hogy a macskám áthozza a kölykeit, ha talál nekik egy jobb helyet. és lőn: igazunk lett. ma reggel kimentem és felemeltem a doboz tetejét - hát nem ott voltak? három apró kis cica szuszogott szorosan egymás mellett. annyira viccesek, szerencsére nem az apjuk küllemét örökölték - már ha az a kandúr az apjuk, amelyik ideszokott hozzánk -, hanem az anyjukét: van egy vörös-fehér, egy fekete-fehér és egy teknőctarka. a vörös a legszebb egyébként. ma órákat ültem a doboz mellett. a legviccesebb az, ahogyan esznek. még csak öt naposak, a szemük sem nyílt még ki, de már összeverekszenek a jobb pozícióért.
igazából csak ennyit szerettem volna leírni, most rohanok vissza a könyvemhez. szerencsére holnap csak kettőre kell felmennem pestre... de nagyon izgulok. muszáj sikerülnie ennek a zh-nak. nagyon fontos. minimum közepesre. jaj.

untitled

2009-05-04T18:09:00.013+02:00

éjszaka nem tudtam aludni, reggel meg nem tudtam időben felkelni, így aztán nem sikerült felmennem előadásra sem. cserébe viszont befejeztem és megírtam két beadandót egy másik órára. őszintén remélem, hogy a tanár úr be fogja számítani őket, ha esetleg szükség lenne ilyesmire.:]
nem is tudom, miről írjak. valószínűleg hamarosan lesz egy kosárnyi kiscicánk (ehh), szóval ha valakit érdekel ingyen cica kecskeméten és környékén, nyugodtan kommentelje meg. színügyben még ötleteim sincsenek. ezüstszürke + teknőctarka = ? nos, fogalmam sincs. mindenesetre a magas cukiság-faktor garantált.
hétfőn zh-t írok, nagyon izgalmas lesz. a héten arra fogok tanulni, sajnos (számomra) nem könnyű anyag, viszont muszáj jól megírnom. ha már az első sikerült, ez nem lehet annál rosszabb, és így megúsznám a vizsgát is, szóval nagyon megérné.
sajnálom, hogy ilyen semmitmondó a blogom mostanság. igazából vihar előtti csend van... vagyis nagyon szeretném, ha most (is) jók lennének a megérzéseim.

wondering

2009-04-26T13:19:00.004+02:00

már nagyon régóta terveztem egy felvételizős bejegyzést írni, csak valahogy elmaradt. a felvi.hu-n több hete (hónapja? nem is tudom) fenn vannak az idei statisztikák, szóval - szerintem - ezek alapján már mindenki meg tudja „jósolni” az esélyeit. Az ELTE BTK magyar szakára (ANA) összesen 926-an jelentkeztek, ami így első ránézésre soknak tűnhet, de úgy gondolom, bőven elég azokkal foglalkozni, akik első helyen jelölték meg a magyart. ők 289-en vannak (a legfrissebb statisztikák szerint). erre a szakra legfeljebb 220 embert vesznek fel... azt hiszem, nem kell túlságosan aggódnom. csak azt nem értem, miért nem tavaly tettem első helyre a magyart...

hello, good friend

2009-04-23T20:24:00.007+02:00

micsoda öröm és boldogság, ma délután négy órától lehet jelentkezni a vizsgákra. egyátalán nem volt leterhelve a szerver, csak azért tartott tizenöt percig az összeállítás, mert elég nehéz fejben tartani kilencszer (átlagban) hat darab dátumot, azokból válogatni, majd beilleszteni őket valamiféle ésszerű rendszerbe. alapvetően azt szerettem volna elérni, hogy legkésőbb június 16-ig mindennel végezzek (nehogy már tovább kelljen tanulnom, mint az öcséimnek), de ebből sajnos (ó, minő borzalom!) június 18. lett. minimum kettő, maximum öt napom van készülődni a soron következő vizsgákra. a két napos azért húzós lesz, de előző félévben szinte minden vizsgám előtt ennyi időm volt. hát igen, ezért kellett volna félév közben tanulni... a másik, amit szerettem volna (sajnos nem igazán sikerült), az az volt, hogy bizonyos tantárgyak minél később kerüljenek sorra. igazából jobb dolog túlesni azon, amit az ember nem kedvel, de sebaj. ilyen vagyok. oldalt belinkeltem a vizsganaptárt, szóval ha valakit érdekel, megnézheti.:]
vicces, hogy régen milyen nagy lelkesedéssel és lebegő rózsaszín szívecskékkel meséltem az egyetemről, most meg milyen hűvösen és realistán látom az egészet. grafikonon kellene ábrázolni, komolyan, de néhány másik változót is be kellene vezetni a lelkesedés mellé. tanulságos lenne önmagam számára.
ennyi, most örülhet mindenki. hétfőn akartam politizálni is egy kicsit, de minek? amíg normális, hogy az élet menete előtt egy nappal uszító, holokauszttagadó gyűlést tartanak a fővárosban bizonyos emberek, addig nem tudok mit mondani. rettentően szomorú.
a privát történések pedig mennek wordbe.

untitled

2009-04-19T22:52:00.002+02:00

most már véglegesen is átváltottam wordben írott naplóra, ami persze nem jelenti azt, hogy itt mostantól fogva nem lesz semmi, csak éppen az a privát és állandó, ez pedig a semmitmondó, közhelyes, nyilvános és időszakos. hahh.
amúgy majd alkotok valami normális dizájnt is, mert kezdünk rettentően unalmassá válni.

over the mountains

2009-04-13T22:31:00.001+02:00

a mai nap túlnyomó részét Esztergomban töltöttem, meglátogattuk a nagyszüleimet. nagyon szép idő volt, szóval úgy döntöttünk, elsétálunk a Duna melletti bicikli- és gyalogúton egészen a Szamárhegyig, ahol nagynénémék laknak. egyátalán nem hosszú szakasz, körülbelül 4-5 km lehet, viszont gyönyörű, szóval végigfotóztam az egészet (sajnos tájképeket nem tudok készíteni, ez van). a Duna egyébként rendesen meg van áradva, sokszor csak fél méternyire volt a járda mellett.
most csak így ennyi, nem nagyon van miről, kinek és miért írni.

why is it so hard to understand?

2009-04-07T10:33:00.005+02:00

elegem van. ez volt a jéghegy csúcsa.
mindig nagyon igyekszem azon, hogy politikailag korrekt legyek, hogy ne bántsak meg senkit az érzéseiben, éppen ezért leszögezném, hogy tiszteletben tartom minden ember véleményét, lelkiismereti- és szólásszabadságát, politikai és vallási identitását. azt hiszem, most kellene abbahagynom ezt a bejegyzést... de nem tudom. mert saját véleményem a fentiektől függetlenül igenis van, és egyátalán nem szándékozom véka alá rejteni.
könyörgöm, valaki magyarázza már meg nekem, mint (ötven százalékos eséllyel) leendő politológusnak, hogy a - elnézést, kénytelen vagyok megnevezni - (szélső)jobboldal miért sejt minden történés mögött összeesküvés-elméleteket? szerintem teljes joggal gondolhatom azt ezekről az emberekről, hogy paranoiások... nem tehetek róla, de hangosan fel kellett nevetnem, mikor elolvastam egy részletet az egyik jobbos mozgalom gyűlésén elhangzottakból. egyszerre volt szomorú, szánalmas és nevetséges (a félreértések elkerülése végett: arról volt szó azon a gyűlésen, hogy a zsidók világuralomra törnek, tankjaikkal hamarosan el fogják foglalni Budapestet és Magyarországot, ésatöbbi, ésatöbbi). MICSODA?
most pedig - mielőtt még valaki dührohamot kapna és leírná egy kommentben, hogy „hülye kommunista” vagy valami durvábbat - szeretném leszögezni, hogy sem kommunista, sem fasiszta, sem zsidó, sem roma nem vagyok, sőt magyar se nagyon, a felmenőim túlnyomó részt svábok, de egyébként sem hinném, hogy olyan sokan lennének azok, akik fel tudnak mutatni akár csak egyetlen valóban magyar őst.
szeretem Magyarországot, szeretek itt élni, büszke vagyok arra, amire büszke lehetek, ugyanakkor az őseim helyett is szégyellem azt, amiket nekik kellett volna szégyellniük. én csak egy tizenkilenc éves lány vagyok, de szeretném, ha a politika nem szakítaná szét a magyar családokat. én szeretnék tanulni, felnőni, férjhez menni, gyerekeket szülni, mindig remélni és hinni... én nem akarom, hogy a majdani gyerekeim azt lássák, hogy ebben az országban ember emberre utcaköveket hajigál pusztán azért, mert mást gondol, nem akarom, hogy azért bántsák őket, mert Istenben hisznek és szeretik az embertársaikat, legyenek azok romák vagy zsidók...
miért olyan nehéz? ki érti ezt?